Egy kis szamár volt a trónja

Forduljunk ismét az Evangéliumhoz, és tekintsünk példaképünkre, Jézus Krisztusra. Jakab és János anyjuk közremüködésével kérték az Urat, hogy a jobbján és a balján kapjanak majd helyet. A többi tanítvány mérgelődik miattuk. És az Úr mit válaszol? Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, aki pedig első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakér17.

Egy másik alkalommal, útközben Kafarnaum felé, mint sok más alkalommal, az Úr megelőzte őket. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettetek az úton?” Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy gyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta: „Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”18

Nem szeretetreméltó, ahogy Jézus cselekszik? Oktatja a tanítványokat, és hogy a tanítását felfogják, élő példát mutat. Hív egy gyermeket, bizonyosan azok közül, akik ugyanabban a házban laktak, csendesen, sokat jelentő mozdulattal átkarolja, és ezzel mindent elmond: igen, szereti azokat, akik olyanokká lesznek, mint a gyermekek. És azután elmagyarázza, hová lehet eljutni ilyen egyszerűséggel és lelki alázattal: ezáltal Őt és a mennyei Atyát lehet átölelni.