A mai mise evangéliumának egyik gondolatával fejezzük be: Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törülgette azt. A ház megtelt a kenet illatával31. Milyen ragyogó jele a bőkezűségnek Mária pazarlása! Júdás, a zsugori, pontosan kiszámította, és felhánytorgatta, hogy legalább háromszáz dénár32 értékű nárduszolajat pazaroltak el.

Az igazi elszakadás nagylelkűvé tesz Isten és testvéreink iránt. Arra késztet, hogy tevékennyé váljunk, keressük a lehetőségeket, és mindent latba vessünk, hogy segítsünk a szükséget szenvedőkön. Egy kereszténynek nem szabad megelégednie azzal a munkával, amely csak a szükséges anyagiakat teremti meg a maga és a családja számára. Ha igazán nagy és nyitott a szíve, az arra fogja késztetni, hogy ő is segítsen másoknak, mégpedig felebaráti szeretetből és az igazságosságérzettől vezetve, amint Szent Pál írja a rómaiaknak: Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára. Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a pogányok részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük a testiekben nekik szolgálni33.

Ne legyetek tehát szűkkeblűek és zsugoriak iránta, aki oly nagylelkűen kifosztotta magát, hogy nekünk adja, mértéket nem ismerő teljességgel. Gondoljátok csak meg: mibe kerül nektek, – akár pénzügyileg is – hogy keresztények vagytok. És ne felejtsétek el: Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre34.

Miközben ezen a nagyhéten közelebb kerülünk Krisztus szenvedéséhez, arra akarjuk kérni a Boldogságos Szüzet, hogy mi is meg tudjuk tenni, amit Ő:35 vegyük ezeket a tanításokat fontolóra, és őrizzük meg szívünkben.