Ego sum via, veritas et vita1, én vagyok az út, az igazság és az élet. Ezekkel a szavakkal félreérthetetlenül megmondja az Úr, melyik a helyes ösvény, amely az örök életre vezet. Ego sum via. Ő az egyetlen út, amely az eget és a földet összeköti. Ezt hirdeti minden embernek, különösen pedig azoknak, akik mint te meg én, azt mondták neki, hogy komolyan veszik keresztény hivatásukat, és mindig meg akarják őrizni Isten jelenlétét: gondolkodásukkal, szavaikkal, és mindazzal, amit tesznek, a legszokványosabb mindennapi tettekkel is.

Jézus az út. Itt hagyta a világban vándorlásának szeplőtlen nyomait, eltörölhetetlen jelzésként, nem tudta sem az idő, sem az ellenség gonoszsága eltörölni. Jesus Christus heri et hodie; ipse et in saecula2. Ő ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Milyen öröm nekem erre gondolni! Ugyanaz a Jézus Krisztus, akinek volt ideje az apostolok és mindenki számára, aki fölkereste, ma nekünk él és örökké fog élni. Mi emberek néha nem tudjuk fölfedezni az arcát fáradt és homályos szemünkkel, noha mindig ugyanolyan időtlenül jelenvaló. Most, mikor elkezdjük imánkat a Tabernákulum előtt, kérd tőle azt, amit az evangéliumi vak: Domine, ut videam!3 Uram, add, hogy lássak! Hogy értelmem megvilágosodjon, és megnyíljon Krisztus szavának; hogy Krisztus élete gyökeret verjen lelkemben, megváltozzam, és felkészüljek az örök dicsőségre.