Jézus odaadta magát, engesztelő áldozat lett szeretetből. Te pedig a tanítványa vagy, Isten gyermekéül választott, akit a keresztfa árán megváltott – te is kész kell, hogy légy arra, hogy föláldozd magad. Ezért nem szabad a mi viselkedésünknek, soha egy helyzetben se önzőnek, bénultnak, nyárspolgárinak, könnyelműnek – vagy hülyének lennie – bocsásd meg, hogy ilyen durván őszinte vagyok. Ha csak arra törekszel, hogy az emberek becsüljenek, ha csak az a kívánságod, hogy kedvelt és tekintélyes légy, – akkor letértél az útról(…) Csak azok fognak a Szent Városba belépni, ott kipihenni magukat, és a királlyal mindörökké uralkodni, akik a szenvedések kegyetlen, meredek és keskeny útját járják8.

Szabad elhatározással kell a kereszthordozás mellett döntened, különben csak a száddal csatlakozol Krisztushoz, tetteid meghazudtolnak. Így sohasem lesz meghitt, igazi szeretettel telített kapcsolatod a Mesterrel. Nekünk, keresztényeknek egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk Krisztus közelében, ha nem szánjuk el magunkat arra, hogy szeszélyeink, hiúságunk, jólétünk, érdekeink egész halmazáról önként lemondjunk. Nem szabad egyetlen napunknak sem elmúlnia anélkül, hogy kegyelemmel és az önmegtagadás sójával ne ízesítenénk. De ne engedd gondolataidba beférkőzni azt az elképzelést, hogy boldogság nélküli életre vagy ítélve, mert nagyon szegényes boldogságban lesz részed, ha nem tanulod meg önmagad legyőzését, ha hagyod zsarnokoskodni rajtad szenvedélyeidet és szeszélyeidet ahelyett, hogy fölegyenesedve hordanád a keresztet.