Nagyon fontosnak tartom, hogy fedezzétek föl a magatok számára azt az egészen mély és egyszerű módot, amellyel Mesterünk engesztelt, mindig föltűnés nélkül. És ugyanezt várja el tőled is: Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják arcukat, hogy böjtölésükkel föltűnjenek az emberek előtt. Bizony mondom nektek, ők már megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked20.

Így valósítsd meg az engesztelés szellemét: Isten felé fordulva és mint fiú, mint kisgyermek, aki ki akarja mutatni, mennyire szereti Atyját azáltal, hogy lemond néhány kincsről, amelynek nincs értéke: egy gombolyagról, egy fejetlen ólomkatonáról, egy üveg bádogkupakjáról… Az elhatározás nehezére esett, de szeretete legyőzte a belső ellenállást, és sugárzó örömmel nyújtja oda kezében.