A vasárnap in albis, a fehérvasárnap (húsvét második vasárnapja), otthonom régi hagyományát juttatja eszembe. Ez az a nap, amikor a liturgia fölhívja figyelmünket, hogy lelki táplálékra törekedjünk, – rationabile, sine dolo lac concupiscite1 – kívánjatok lelki, tiszta tejet. Régebben szokásban volt, hogy ezen a napon az Oltáriszentséget a betegekhez elvitték – nem is volt fontos, hogy súlyos betegek legyenek – hogy eleget tehessenek a húsvéti szentáldozás kötelezettségének.

Néhány nagyvárosban a minden plébánia eucharisztikus körmenetet tartott. Egyetemi éveimből megmaradt emlékezetemben, – mert nem egyszer megtörtént – hogy Zaragoza főutcáján találkozott három menet, amelyekben csak férfiak voltak: férfiak ezrei, nagy, égő gyertyával a kezükben; egyenes tartású emberek, akik súlyosabb hittel kísérték a Legszentebb Oltáriszentséget, mint a félkilós gyertyát a kezükben.

Mikor ma éjszaka többször fölébredtem, röpimaként ezt az igét mondtam: quasi modo geniti infantes2: mint újszülött csecsemők… Közben arra gondoltam, hogy az Egyháznak ez a felszólítása nagyon jól illik ránk, hiszen egészen Isten gyermekeinek érezzük magunkat. Mert ugyan erős lelkűnek és megbízhatónak kell lennünk, és szilárd jellemmel hatnunk kell környezetünkre, de nagyon jó, ha emellett Isten színe előtt gyermeknek tartjuk magunkat!

Isten gyermekei vagyunk

Quasi modo geniti infantes, rationabile, sine dolo lac concupiscite3. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki vizezetlen tejet. Ez egy nagyszerű részlet Szent Péter leveléből, és nagyon megértem azt, amikor a liturgia ezt a felkiáltást teszi hozzá: Exsultate Deo adiutori nostro: iubilate Deo Iacob4: Magasztaljátok Istent, a mi segítőnket, ujjongjatok Jákob Istenének, aki a mi Urunk és Atyánk. De ma, közös imánkban nem a Legszentebb Oltáriszentségről szeretnék elmélkedni, amely mindig legbensőségesebb istendicséretünk tárgya; hanem istengyermekségünk bizonyosságánál elidőzve, szeretnék néhány következtetést megfontolni, amelyek akkor adódnak, ha komolyan és feddhetetlenül akarjuk megélni keresztény hitünket.