Oly sok közös szándékért imában egyesülve, consummati in unum,1 az Úrral való beszélgetésünket azzal a megújított kívánsággal akarjuk kezdeni, hogy jó eszközök legyünk az ő kezében. Itt, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus előtt – mennyire szeretem kifejezni a hitemet az Eucharisztiában valóságosan jelenlévő Jézusban – imátokban erősítsétek meg szívetekben azt a vágyat, hogy elterjesszétek az egész világon, annak minden zugában, ezt a szenvedélyes szívdobogást, azok között, akik Isten és az emberek szolgálatában fölemésztik magukat. Mert a szentek közösségének kimondhatatlanul valóságos volta révén mindannyian összeköttetésben vagyunk egymással – János2 munkatársainak nevez bennünket – hogy az Úr igazságát és békéjét továbbadjuk. Ezért gondolkodjunk el azon, hogyan tudnánk utánozni a Mestert. Vagyis álljunk meg, és gondoljuk végig, hogyan tanulhatunk meg néhány olyan erényt közvetlenül Krisztus életéből, amelynek láthatóvá kell válnia, ha terjeszteni akarjuk az ő országát.