Az okosság szükséges erény

A mai vasárnap szentmiséjében az evangélium Máté szerint erről számol be: Tunc abeuntes pharisaei, consilium inierunt ut caperent eum in sermone3, a farizeusok összejöttek, hogy megvitassák, hogyan tudnák Jézust végzetes kijelentésre csábítani. Ne felejtsétek el, hogy ez az álnok taktika ma is mindenütt működik. A farizeusok gyomvetése valószínűleg sohasem vész ki, mindig és mindenhol buján tenyészett. Talán azért engedi meg ezt az Úr, hogy bennünket, gyermekeit okos emberekké neveljen. Az okosság erénye ugyanis mindenki számára nélkülözhetetlen, akinek tanácsot kell adnia, erősítenie, rendreutasítania, ösztökélnie vagy bátorítania kell másokat. A kereszténynek pontosan ugyanígy kell tennie apostolként a mindennapi helyzetekben embertársaival.

Én most Istenhez imádkozom, kérem a Szűzanya közbenjárását, aki az Egyházban él, de fölötte is van, Krisztus és az Egyház között, az emberek védelmezőjeként, úrnőjeként és édesanyjaként, mint ahogy az Úrnak is édesanyja. Okosságot kérek az Úrtól mindenki számára, de főleg azok számára, akik a társadalom vérkeringésébe kapcsolódva Istenért akarunk dolgozni: mert valóban meg kell tanulnunk okosnak lenni.