Térjünk vissza Máté beszámolójához: Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy, és az Isten útját az igazság szerint tanítod9. Mindannyiszor elképedek ezen a cinikus eljáráson. Azzal a szándékkal jönnek, hogy Jézus szavait kicsavarják, rajtakapják valami elszóláson; s ahelyett, hogy kertelés nélkül kifejtenék a szerintük megoldhatatlan problémát, elhalmozzák a mestert olyan dícsérő szavakkal, amelyeknek csak becsületes ajkakról és tiszta szívből volna szabad jönniük. Szándékosan időzöm ezeknél a megfigyeléseknél, hogy megtanuljunk nem gyanakodni, hanem okosnak lenni arra, és képesnek megvédeni magunkat az álnok kérkedés ellen akkor is, ha – mint itt – a szavak és külső magatartás igazak: nem nézed az emberek személyét, minden ember számára vagy itt, bátran hirdeted az igazságot, és tanítod a jót10.

Ismétlem, okosnak kell lennünk, nem gyanakvónak. Ajándékozzatok meg mindenkit teljes bizalmatokkal, legyetek nyíltszívűek. Én egy keresztény, becsületes ember szavában teljesen megbízom, szava nekem többet ér, mint száz közjegyző egyöntetű hitelesítése. Talán megesett, hogy emiatt a beállítottságom miatt becsaptak, mégis jobbnak látom, hogy vállaljam a bizalmammal való visszaélés kockázatát, mint hogy valakinek kétségbevonjam a szavahihetőségét, hiszen emberként és Isten gyermekeként joggal tart igényt a bizalomra. Higgyétek el nekem, hogy soha nem bántam meg.