Semmiféle álszent okoskodás nem igazolhatja, hogy elvegyünk valamit a másik embertől, ami megilleti. Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug21. De azok a szűkmarkúak is csalódnak, akik takarékoskodnak a teremtő Istennek, Atyánknak járó, imádó szeretettel és tisztelettel, és azok is, megtagadják az engedelmességet az isteni parancsoknak abban a hamis föltételezésben, hogy egyesek közülük nem egyeztethetők össze az ember szolgálatával. Szent János erről azt mondja nagyon világosan: Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük Istent, és megtesszük parancsait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek22.

Időnként hallotok majd néhány praktikusnak beállított, de szeretetnek nem nevezhető elméletet, hogy megrövidítsék Isten tiszteletét a dicsőítését. Mindaz, ami Istent magasztalja, számukra túlzás. Ne törődjetek ezekkel a hangokkal, menjetek tovább utatokon. Az ilyen spekulációk csak értelmetlen vitatkozásokhoz vezetnek, amelyek sok embert megbotránkoztatnak, és ellentmondanak Krisztus parancsának, hogy adjuk meg mindenkinek, ami neki jár, ezzel gyakorolva finom érzékkel és határozottan az igazságosság magasztos erényét.