Keresni az Isten jelenlétét

Lelki élet, életszentség megszokott feladatainkban, életszentség a kis dolgokban, életszentség, mikor foglalkozásunkban dolgozzunk, minden egyes nap gondjában… Életszentség, hogy másokat megszentelhessünk. Ismerek valakit, bár mindmáig nem ismerem eléggé, aki egyszer azt álmodta, hogy repülőn van, nagy magasságban, de nem az utasfülkében volt, hanem az egyik szárnyon kuporgott. Mennyire reszketett, mekkora félelmet kellett kiállnia! Úgy látszik, az Úr meg akarta mutatni, hogy jár az az ember, aki apostol akar lenni, de nincs lelkiélete, vagy elhanyagolja, mégis magasrepülést merészel az istenibe, ingadozva és megzavarodva, telve bizonytalansággal, kínlódik, és állandóan az a veszély fenyegeti, hogy lezuhan.

Szerintem valóban így van Nagy az eltévelyedés veszélye azok számára, akik eljegyzik magukat a tevékenységgel – az aktivizmussal – és közben elhanyagolják azt, ami megszilárdítaná vallási életüket, a szentségek rendszeres vételét, a szemlélődő imát, a lelkiismeretvizsgálatot, a lelki olvasmányt, a meghitt kapcsolatot Isten Anyjával és a szent őrzőangyalokkal… Ezenkívül mindez segít abban, sőt pótolhatatlanul szükséges ahhoz, hogy egy keresztény szeresse a hétköznapokat: az így szerzett lelki gazdagságból szelíd kedvesség és Isten békéje csordul majd, mint a méz a lépből.