Ne felejtsétek el, hogy akit megrontott a kéjsóvár érzékiség, az nem tud lelkiéletében előre haladni. Képtelen bármilyen jótettre, mint egy nyomorék, aki nem tud a lábára állni. Láttatok olyan beteget, aki előrehaladott csontritkulásban teljesen tehetetlenné vált? Olykor még a fejét sem tudja megmozdítani. A természetfölöttiekben is ugyanez történik azokkal, akik lebecsülik az alázatot, és gyávaságból átadják magukat a gátlástalan nemi életnek. Ezek nem látnak, nem hallanak, és nem értenek semmit. Bénák, és mintha elvesztették volna az eszüket. Ebben a kérdésben mindannyiunknak az Úrhoz és Isten Anyjához kell fordulnunk, kérve, hogy ajándékozzanak meg minket alázattal és kellő határozottsággal, hogy a gyónás isteni gyógyszerében keressünk menedéket. Ne engedjétek, hogy szívetekben gennyes góc képződjék, bármilyen kicsiny is. Öntsétek ki a szíveteket. Amíg a víz folyik, addig tiszta: de ha áll, visszataszító, iszapos pocsolya lesz, férgek melegágya. A tiszta élet megvalósítható, és öröm forrásává válik, ezt mindannyian ugyanúgy tudjátok, mint én; és ugyanúgy ismeretes számotokra az is, hogy olykor-olykor szükség van egy kis küzdelemre. Hallgassuk újból Szent Pál szavait: Mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törtvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van. Ó én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg a halálnak testétől?17 Kiálts te még hangosabban, ha ahhoz van kedved, de ne túlozzunk: Sufficit tibi gratia mea18, elég neked az én kegyelmem, feleli az Úr nekünk.