Olykor azt halljuk, hogy ma kevesebb csoda történik, mint régen. Nem úgy van-e inkább, hogy ma kevesebb az olyan ember, aki hitből él? Isten nem válhat hűtlenné saját ígéreteihez: Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, és osztályrészedül a Föld határait1. Isten az igazság, minden létező oka, semmi sem történik mindenható akarata nélkül.

Miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké2 . Istenben nincs változás. Neki nem kell olyasmire törekednie, amije nincs, mert Ő a Tett, a Szép, a Magasztos teljessége tegnap, ma és mindenkor. Az ég, mint a füst, elenyészik, a föld, mint a ruha, szétfoszlik…; de szabadításom örökre megmarad, és igazságosságom nem szűnik meg3.

Isten Jézus Krisztusban megkötötte az új és örök szövetséget az emberrel. Mindenhatóságát üdvösségünk szolgálatába állította. Ha az emberek bizalmatlanná válnak, és megremegnek, mert hitük fogyatékos, megtudjuk Izajástól, aki az Úr nevében hirdeti: Vajon túl rövid a kezem a megváltáshoz? Vagy nincs bennem erő a megmentésre? Íme, fenyegetésemmel kiszárítom a tengert, sivataggá teszem a folyókat, elrothadnak halaik víz nélkül, és szomjan pusztulnak. Gyászba öltöztetem az eget, és zsákruhát adok rá takaróul4.