A Siloe tónál

Szeretném, ha Jézus maga beszélne nekünk a hitről, ha ő tanítana a hitre. Nyissuk ki tehát az Újszövetséget és vegyünk szemügyre vele együtt néhány szakaszt az életéből. Ő ugyanis szívesen tanította tanítványait apránként, hogy bizalommal eltelve az isteni akarat teljesítésének szenteljék magukat. Jézus szavaival és tetteivel oktatja őket.

Vegyük elő a János evangéliumának kilencedik fejezetét: Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték őt: ”Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?”6 Ők, akik Krisztushoz oly közel voltak, rosszat gondoltak a szegény vakról. Tehát ne csodálkozzatok, ha az Egyház számára végzett szolgálatotok közben olyan tanítványaival találkoztok, akik veletek vagy másokkal ugyanígy tesznek. Ne törődjetek vele, ne figyeljetek rájuk, úgy tegyetek, ahogy a vak tett: bízzátok magatokat egészen Jézus kezére, az Úr nem vádol, hanem megbocsát; nem ítél el, hanem fölment; nem nézi távolságtartóan a betegséget, hanem isteni körültekintéssel alkalmazza a gyógymódot.

Krisztus a földre köpött, sarat csinált a nyálból, s a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: Eredj, mosakodj meg a Siloe tavában!” Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza7.