Imádkozzatok velem az Úrhoz: Doce me facere voluntatem tuam, quia deus meus es tu17 taníts meg engem akaratod teljesítésére, mert Te vagy az én Istenem. Lelkünkből szálljon fel tehát az őszinte vágy és a hatékony kívánság, hogy el tudjuk fogadni Urunk meghívását, és valóra tudjuk váltani szándékait, rendíthetetlen hittel, és abban a szilárd meggyőződésben, hogy sohasem téved.

Ha így szeretjük az isteni akaratot, azt is megértjük, hogy a hit értéke nemcsak attól függ, milyen tisztán fejezzük ki, hanem azon a határozottságon is, ahogy tettel is megvédjük és aszerint cselekedjünk.

De térjünk vissza megint ahhoz, ami ott Jerikó előtt történt. Krisztus most hozzád beszél. Azt kérdezi: mit tegyek neked? Hogy lássak, Uram, feleled, hogy lássak! Jézus pedig így szól: – Menj, a hited meggyógyított téged. – Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton18 . Őt követni az úton. Megértetted, mit kér tőled az Úr, és elhatároztad, kíséred Őt az útján. Azon fáradozol, hogy az Úr lábnyomába lépj, magadra öltöd Krisztus ruháját, magává Krisztussá válsz; mert hited – a hit abban a fényben, amit az Úr ajándékoz – hatékony és áldozatkész kell, hogy legyen. Ne töltsd az időt álmodozással, és ne keresgélj más utakat, mert ez az a hit, amit kíván tőlünk: nagylelkűnek kell lenni a cselekvésben, és mindent kitépni és eldobni, ami akadályozza, hogy lépést tartsunk Vele.