A mindennapi élet és a szemlélődés

Megint az Evangéliumhoz fordulunk, és meghallgatjuk Máté beszámolóját a huszonegyedik fejezetből. Mikor Jézus kora reggel visszatért a városba, megéhezettt. Meglátott egy fügefát az út mellett. Odament hozzá25. Micsoda öröm Uram, látni, hogy ember vagy, aki éhes, ahogy a Szikari kútnál szomjas voltál26. Mert így perfectus deus, perfectus homo27-nak látlak, egészen Istennek, de egészen embernek is, húsból és vérből valónak, olyannak, mint én. Kiüresítette magát, szolgai alakot vett föl28, hogy sohase kételkedjem abban, hogy megért, hogy szeret.

Éhes volt. Ha a munkában, tanulásban, apostoli feladataink közben elfáradunk, és szinte fal van előttünk, Krisztusra tekintünk: a jóságos Jézusra, a fáradt Jézusra, az éhes, a szomjas Jézusra. Milyen könnyűvé teszed, Uram, hogy megértsünk! Olyannak mutatkozol, mint aki közülünk való, a bűnt kivéve, hogy kézzelfoghatóan világos legyen számunkra: veled együtt legyőzhetjük rossz hajlamainkat és bűneinket. Nem számít a fáradtság, sem az éhség, sem a szomjúság, sem a könynyek… Mert Krisztus is volt fáradt, szomjas és éhes, és sírt is. Ami számít, az a küzdelem, hogy az Atya akaratát teljesítsük, aki a mennyben van29: szeretnivaló küzdelem, mert az Úr mindig a mi oldalunkon van.