Miután látták a tanítványok a kiszáradt fügefát, elcsodálkoztak, és megkérdezték: Miért száradt ki a fügefa hirtelen?33 Az első tizenkettő, aki annyi csodát látott, megint csodálkozik; hiányzik belőlük a mindent lángragyújtó hit. Ezért mondja az Úr: Bizony mondom nektek: Ha volna hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem, ha azt mondanátok ennek a hegynek: emelkedj föl, és vesdmagad a tengerbe, megtörténne34. A feltétel, amit Jézus kíván, ez: éljünk a hitből. Akkor el tudjuk mozgatni a hegyeket. És oly sok mindent kell elmozdítani… az egész világban, de mindenekelőtt saját szívünkben. Mennyi az akadálya Isten kegyelmének! Higgy tehát: higgy tettekkel, higgy áldozatokkal, higgy alázattal. Mert a hit mindenható teremtményekké tesz bennünket: Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok35.

Az az ember, aki hisz, helyesen ítéli meg a földi dolgokat; tudja, hogy – amint Avilai Szent Terézia mondja – az élet itt olyan, mint egy rossz éjszaka egy rossz fogadóban36. Mindig megújítja magában azt a meggyőződését, hogy az élet itt a földön a munka és a küzdelem időszaka, azért kaptuk, hogy megtisztuljunk, és csökkentsük adósságunkat, amivel bűneinkért az isteni igazságosságnak tartozunk. A hívő azt is tudja, hogy a földi javak csak eszközök, és eszközként használja őket, nagyvonalúan és hősiesen.