Napról napra erősebb meggyőződésből már évekkel ezelőtt ezt írtam: Mindent Jézustól remélek: nincs semmid, senki vagy, nem vagy képes semmire. Ő az, aki cselekszik, ha teljesen ráhagyatkozol1. Azóta sok idő telt el és ez a meggyőződésem csak mélyebb, még erősebb lett. Láttam, ahogy az Istenben való remény sok emberben a szeretet csodálatos tüzét lobbantotta lángra, amelytől a szív nagy erővel kezd verni, úgy, hogy ezek az emberek nem tétováznak, nem lanyhulnak, akkor sem, ha az úton szenvedniük kell, olykor nagyon sokat.

A mai szentmise olvasmánya mélyen megrendített, és el tudom képzelni, hogy ti is hasonlóan éreztetek. Megértettem, hogy az Úr az apostol szavain keresztül akar segíteni nekünk, hogy a három isteni erény alapanyagát szemléljük, amelyre egy keresztény nő és férfi igazi élete rászövődik.

Halljátok még egyszer Szent Pált: Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján. Sőt dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt, a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által2 .