Egy csapdára kell figyelmeztetnem titeket, amelyet az ördög – ő valóban nem nyugszik egy pillanatra sem – próbál felállítani, hogy minket a békétől megfosszon. Olykor kétségek fognak el, mert az a kísértésünk támad, hogy alig haladunk előre, talán még vissza is esünk, vagy gondolatainkba tolakszik az a meggyőződés, hogy minden fáradozásunk ellenére nemhogy jobbak nem leszünk, hanem még rosszabbakká is válunk. Biztosítalak benneteket, hogy ez a pesszimista nézet rendszerint csak látszat és csalódás. Valójában a lélek még figyelmesebb, a lelkiismeret még finomabb, a szeretet még igényesebb lesz. Minél jobban világít a kegyelem hatása, annál szembetűnőbbek a kicsiny dolgok, amelyek a félhomályban láthatatlanok lennének. De jól tesszük, ha ezeket a nyugtalanságokat figyelmesen megvizsgáljuk, mert az Úr így világosít meg bennünket, hogy alázatosabbak és nagylelkűbbek legyünk. Arra gondoljatok, hogy Isten előrelátása megszakítás nélkül vezet bennünket, és nagylelkűen segít: nagy vagy kis csodákkal viszi Isten az ő gyermekeit előre.

Militia est vita hominis super terram, et sicut dies mercenarii, dies eius25, katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai. Senki sem vonhatja ki magát Isten megbízása alól, még a lusták sem, akik semmit sem akarnak tudni róla. Megszöknek Krisztus hadsoraiból, és más küzdelmekbe vetik magukat, hogy lustaságukat, hiúságukat, szánalmas törekvéseiket kielégíthessék. Saját szeszélyeik rabszolgáivá lesznek.

A küzdés állapota az ember természetéhez tartozik, és ezért próbáljuk meg kötelességeinket állhatatosan teljesíteni úgy, hogy jóakarattal és tiszta szándékkal imádkozunk és dolgozunk, és közben Isten elvárásait szem előtt tartjuk. Szeretet utáni vágyunk kielégül, életszentségre való törekvésünk nem lanyhul, bár minden egyes nap végén megállapítjuk, hogy még hosszú utat kell megtennünk.