Krisztus, a mi Urunk testté lett, hogy az emberiség számára mintaképe legyen minden erénynek. Azt mondja: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű5.

Később azonban, mikor megmagyarázza az apostoloknak, miről lehet majd felismerni, hogy ők keresztények, nem azt mondja: arról, hogy alázatosak vagytok. Ő maga a tisztaság, a szeplőtlen bárány; semmi sem homályosíthatta el tökéletes, fogyatkozás nélküli szentségét6. Mégsem azt mondja: észreveszik majd, hogy tanítványaim vagytok, mert szemérmesek vagytok és tiszták.

A földi javaktól tökéletesen elszakadva járta világunkat. Neki, a világ Teremtőjének, nem volt, ahová lehajtsa fejét7. De nem azt mondja: tudni fogják, hogy hozzám tartoztok, mert nem csüggtök a gazdagságon. Negyven napot tölt a pusztában kemény böjtöléssel8, mielőtt hozzáfog az Evangélium hirdetéséhez. Mégsem azt mondja tanítványainak: meg fogják érteni, hogy Istennek szolgáltok, mert nem vagytok ínyencek és iszákosok.

Az apostoloknak és a minden idők keresztényeinek kitüntető ismertetőjegye, amint már hallottuk, ez: arról – pontosan arról – ismeri meg mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt9.

Egészen magától értetődőnek látom, hogy a Mesternek ez a nyomatékos kijelentése Isten gyermekeit minden korban fölkavarta – titeket és engem pedig éppen ebben a pillanatban. Az Úr nem a hallatlan jeleket és csodákat teszi tanítványai hűségének ismertetőjegyévé, noha átadta nekik a hatalmat, hogy a Szentlélekben ilyeneket tegyenek. Mit mond nekik? Hogy tanítványaim vagytok azt arról ismeri föl mindenki, hogy szeretitek egymást10.