Mint még valaki az Evangéliumból

Harmincéves papságom alatt minduntalan az ima szükségességét hangsúlyoztam, és rámutattam arra, hogy az egész életet át lehet alakítani folyamatos beszélgetéssé Istennel. Olykor kérdezték tőlem: valóban lehet mindig így élni? Igen, lehetséges. Az Úrral való egyesülés nem választ el bennünket a világtól, nem tesz a világtól elidegenedett lényekké, akik eltávolodtak a dolgok folyásától.

Isten megteremtett, megváltott és annyira szeret minket, hogy egyszülött Fiát adta oda értünk25. Nap mint nap vár ránk, mint a példabeszédben az apa a tékozló fiúra26. Hogyne kívánná, hogy mi is szeretettel találkozzunk vele? Inkább az lenne el nem várható, ha nem beszélnénk Istennel, elfordulnánk Tőle, elfelejtenénk Őt, és elmerülnénk olyan tevékenységekbe, amelyek elzárnak bennünket a kegyelem soha meg nem szűnő ösztönzéseitől.