Hogy az imám útját vezessem, – talán ez segít közületek valakinek – a szellemi valóságokat is kézzelfoghatóvá szoktam tenni. Hiszen az Úr ugyanezt tette. Szívesen tanított példabeszédekben és képekben, amelyeket hallgatói hétköznapi életéből vett: beszél pásztorokról és juhokról, szőlőtőről és szőlővesszőkről, halászbárkákról és hálókról, magokról, amelyeket elvet a megvető.

Isten szava lelkünkbe hullott. Milyen talajt kínálunk ennek a magnak? Nagyon köves? Tövisekkel benőtt? Vagy talán túl sok evilági, kicsinyes, nehézkes lépéssel letaposott? Uram, add, hogy jó talaj legyek, jó, termékeny föld, nyitott esőre és napsütésre; add, hogy a vetésed kikeljen, és teli kalászokat, jó búzát teremjen.

Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők30 , most szeptember van, a szőlőtőkéken hosszú, vékony, hajlékony, csomós ágak vannak, tele szőlőfürtökkel, éretten a szüretre. Nézzétek a vesszőket! Megkapták a tőke levét, csak így hozhattak bőséges termést. Pár hónappal ezelőtt még egészen fiatal hajtások voltak, most pedig édes, érett húsú gyümölcsök, amelyek sok ember szemét és szívét megörvendeztetik31. Néhány vessző a földön fekszik, félig betakarja a föld, ezek elváltak a tőkétől. Ezek is szőlővesszők voltak, most azonban elszáradtak és nincs bennük nedv, a terméketlenséget szimbolizálják: nélkülem semmit sem tehettek! 32

És itt van a példabeszéd az elrejtett kincsről: képzeljétek el a szerencsés megtaláló örömét! Vége a szükségnek és az aggódásnak. Mindenét eladja, amije csak van, hogy megvehesse azt a szántóföldet. Ott a szíve, ahol a kincse rejtőzik33. A mi kincsünk Krisztus. Semmi más ne számítson, minden gátló terhet dobjunk ki a hajónkból, hogy őt követhessük! Haszontalan terhek nélkül csónakunk egyenesen besiklik Isten szeretetének biztos kikötőjébe.