A keresztény hivatás, az Úr nekünk szóló meghívása elvezet a Vele való azonosulásra. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Ő azért jött a földre, hogy megváltsa a világot, mert „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön”1. Nincs olyan lélek, aki közömbös volna neki. Saját vérével fizette meg minden egyes ember megváltásának árát.2

Amikor ezeken az igazságokon elmélkedem, eszembe jut a Mester és az apostolok közötti beszélgetés kevéssel a kenyérszaporítás csodája előtt. Nagy sokaság kísérte Jézust. Az Úr feltekintett, és megkérdezte Fülöpöt: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?”.3 Gyors számolás után Fülöp így válaszolt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.”4 Nem volt ennyi pénzük, ki kellett találniuk valamit: „A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: »Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?«”.5