A kovász és a tészta

Követni akarjuk az Urat és elvinni az igéjét mindenkihez. Emberi szempontból logikus, hogy mi is feltegyük magunknak a kérdést: mi vagyunk mi ennyi emberhez? Még ha több millióan lennénk is, a Föld lakosságához viszonyítva nagyon kevés. Ezért egy kis kovásznak kell tekintenünk magunkat, amely kész arra, hogy az egész emberiség javát szolgálja, amint az apostol mondja: „egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti”6 , átalakítja. Meg kell tanulnunk élesztőnek, kovásznak lenni, hogy átalakítsuk a sokaságot.

Vajon a kovász jobb, mint a tészta? Nem, de a kovásznak köszönhetően lesz a tésztából ehető és egészséges táplálék.

Gondoljatok – akár csak nagy vonalakban –a kovász hatékony működésére, amelynek köszönhetően kerül az emberek asztalára a kenyér, ez az alapvető, egyszerű és mindenki számára elérhető táplálék. Sok helyen – talán ti is láttátok már – a sütés igazi szertartás, amelynek eredménye finom és szép egyaránt.

Jó lisztet vesznek, a lehető legjobbat. Hosszú, türelmes munkával gyúrják a tésztát a dagasztóteknőben, hogy összekeveredjen a kovásszal. Aztán hagyják pihenni, amire szükség van ahhoz, hogy az élesztő megtegye a dolgát, és a tészta megkeljen.

Közben már ég a tűz a kemencében, felemésztve a fahasábokat. A tészta pedig a tűz melegétől lágy, omlós, finom kenyérré válik. Ez nem történhetett volna meg, ha a kevés kovász nem keveredett volna el a tésztában, hatékonyan és feltűnés nélkül.