259
A halászat fáradsága
„Íme, én sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket...”.8 Az Úr így mutatja meg nekünk a nagy feladatot: halászni. Nem egyszer hallottuk vagy olvastuk már, hogy a világ olyan, mint a tenger. Van benne igazság. Az emberi életben, akárcsak a tengeren, vannak nyugodt és viharos időszakok, szélcsendek és orkánok. Az emberek gyakran úsznak keserű vizekben, nagy hullámok közepette, vagy éppen tomboló viharban próbálnak meg előre haladni; szomorúan járják utukat még akkor is, amikor látszólag örülnek, amikor nagy lárma kíséri őket; valójában azonban a harsány nevetéssel csüggedtségüket, elkeseredésüket, szeretet és megértés nélküli életüket akarják palástolni. Az emberek éppúgy felfalják egymást, mint a halak.
Isten fiainak feladata elérni, hogy minden ember – szabadon – bekerüljön az isteni hálóba, hogy megtanulják szeretni egymást. Ha keresztények vagyunk, olyan halászokká kell válnunk, mint amilyenekről Jeremiás próféta beszél egy hasonlatában, amelyet Jézus is gyakran ismételt: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket”9 – mondta Péternek és Andrásnak.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/amigos-de-dios/259/ (2024.07.03.)