„Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk.«”13 A válasz észszerűnek tűnik. Rendszerint az éjszakai órákban halásztak, és aznap éjszaka hiába dolgoztak. Miért halásznának nappal? Péternek azonban volt hite: „A te szavadra azonban kivetem a hálót.”14 Elhatározta, hogy úgy tesz, ahogy Krisztus javasolta, és az Úr szavában bízva munkához látott. Erre mi történt? „És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek.”15

Amikor Jézus mélyebbre evezett a tanítványaival a tengeren, nem csak erre a halfogásra gondolt. Ezért amikor Péter a lába elé borult, és alázatosan vallotta: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”, Jézus így válaszolt neki: „Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.”16 És ennél az új halászatnál sem hiányzott az isteni hatékonyság: az apostolok személyes nyomorúságuk ellenére sok nagy csoda eszközei lettek.