A csodák ma is megismétlődnek

Ha nap mint nap küzdünk azért, hogy szentté váljunk, mindegyikünk a saját helyzetében a világban, saját foglalkozásában, a mindennapi életben, akkor ki merem jelenteni, hogy az Úr bennünket is az eszközeivé fog tenni, csodákat tudunk majd tenni, sőt nagy csodákat, ha arra lesz szükség. Vakoknak visszaadjuk a látását. Melyikőtök ne tudna sok esetről beszámolni, amikor emberek, akik mintegy vakon születtek, megkapták Krisztus fényének teljességét? Egyesek süketek, mások némák voltak, nem tudtak meghallani vagy kimondani egy szót sem úgy, ahogy Isten gyermekeihez illik. Ám az érzékeik megtisztultak, és már nem állatokra jellemző, hanem emberekhez méltó módon hallanak és beszélnek. „In nomine Iesu!”17 Jézus nevében az apostolok meggyógyítanak egy bénán született embert, aki semmilyen hasznos dologra nem volt képes, és azt a másikat, aki tudta, hogy mi a kötelessége, de nem teljesítette… Az Úr nevében „surge et ambula!”18 – kelj fel és járj!

Ismét másvalaki halott volt, már a bomló holttest szaga áradt belőle, de meghallotta Isten hangját, ahogy egykor a naimi özvegy fia: „Ifjú. Mondom neked: kelj föl!”19 Csodákat fogunk tenni, mint Krisztus, mint az első apostolok. Talán veled is, velem is történtek ilyen csodák; talán vakok vagy süketek vagy bénák voltunk, vagy már a halál szaga áradt belőlünk, de az Úr szava felemelt minket elesettségünkből. Ha szeretjük Krisztust, ha őszintén követjük, ha nem magunkat keressük, hanem csak őt, akkor az ő nevében ingyen tudjuk majd továbbadni másoknak azt, amit mi is ingyen kaptunk.