Apostolkodás a mindennapi életben

Most elmélkedjünk egy másik halfogásról, amelyre Krisztus szenvedése és halála után került sor. Péter háromszor megtagadta a Mestert, és alázatos fájdalommal sírt bűne miatt. A kakas kukorékolása eszébe juttatta az Úr figyelmeztetését, és ő szíve mélyéből bocsánatot kért. Míg töredelmesen várta a megígért feltámadást, régi mesterségét gyakorolta: halászott. „E halfogás kapcsán gyakran kérdezik tőlünk, hogy Péter és Zebedeus fiai miért tértek vissza ahhoz a munkához, amellyel azelőtt keresték a kenyerüket, mielőtt az Úr meghívta őket. Amikor ugyanis Jézus azt mondta nekik: »Kövessetek és én emberek halászaivá teszlek titeket«, halászok voltak. Azoknak, akiket ez meglep, azt kell válaszolni, hogy az apostoloknak nem tiltották meg, hogy foglalkozásukat gyakorolják, ha az törvényes és tisztességes munka volt.”24

Az apostolkodás, ez a keresztényekben égő vágy, nem különül el a mindennapi feladatoktól, hanem egybeolvad a munkával, amely alkalommá válik arra, hogy személyesen találkozzunk Krisztussal. Éppen a munkában, együtt küzdve a munkatársainkkal, barátainkkal vagy rokonainkkal, segíthetünk nekik eljutni Krisztushoz, aki a tó partján vár ránk. Halásznak kell lenni, mielőtt apostolok lennénk, és az apostoli hívás után halásznak kell lennünk. Ugyanaz a foglalkozásunk előtte és utána.