Ugyanilyen csodálatraméltó Szent Pál viselkedése is. Bár azért volt fogságban, mert Krisztus tanítását terjesztette, nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem arra, hogy tovább hirdesse az Evangéliumot. Festus és Agrippa előtt is habozás nélkül megvallotta: „Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy előtt. Nem mondok semmit azokon kívül, amikről Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendő dolgokról: hogy Krisztus szenvedni fog, első lesz a halottak föltámadásában, és világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.”38

Az Apostol nem burkolódzott hallgatásba, nem rejtette el a hitét, sem apostoli hithirdetését, amely miatt gyűlölték az üldözői: tovább hirdette az üdvösséget minden embernek. Csodálatos merészséggel odaállt Agrippa elé: „Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!”39 Amikor Agrippa azt mondta: „Kevésen múlik, hogy meggyőzz, és keresztény legyek!”, Pál így válaszolt: „Kérem Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem azok is mindnyájan, akik ma hallanak, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszámítva ezeket a köteleket!”40