Mária istenanyaságából fakad mindaz a tökéletesség és erény, amely őt ékesíti. Ezért fogantatott szeplőtelenül, ezért kegyelemmel teljes, mindenkor szűz, ezért vétetett fel a mennybe testével és lelkével, ezért koronázták az egész teremtés királynőjévé, és ezért kapott nagyobb méltóságot, mint a szentek és angyalok. Csak Isten nagyobb nála. „Mivel a Szent Szűz Isten Anyja, bizonyos módon végtelen méltósággal bír, amelynek forrása a végtelen Jóság, aki maga Isten.”3 Ezzel kapcsolatban lehetetlen túlzásba esni. Sosem fogunk kellőképpen elmélyülni ebben a kimondhatatlan misztériumban; sosem leszünk képesek meghálálni Szentséges Anyánknak, hogy neki köszönhetően ilyen közeli kapcsolatba kerülhettünk a Szentháromsággal.

Bűnösök voltunk és Isten ellenségei. A megváltás nemcsak megszabadít a bűneinktől és kiengesztel Istennel, hanem az ő gyermekeivé is tesz minket, és Édesanyát ajándékoz nekünk, azt, akitől az Ige emberi természetét kapta. Létezhet a szeretetnek ennél nagylelkűbb és nagyobb mértékű kiáradása? Isten vágyott arra, hogy megváltson bennünket, és végtelen bölcsességében számtalan módon megvalósíthatta volna az akaratát. Végül olyan módot választott, amely minden kétséget eloszlat az üdvösségünket és megdicsőülésünket illetően. „Mint ahogy az első Ádám sem férfitől és nőtől származik, hanem a földből vétetett, úgy az utolsó Ádám is – akinek be kellett gyógyítania az első által ütött sebet – testét a Szűz méhéből kapta, hogy test szerint olyan legyen, mint azoknak a teste, akik vétkeztek.”4