A mi Anyánk

A gyermekeknek, főleg amíg kicsik, sokszor jár a fejükben az, hogy a szüleik mit tegyenek meg értük, és közben megfeledkeznek arról, hogy a gyermeki szeretet őket mire kötelezné. Mi, gyermekek, általában a saját érdekeinket tartjuk szem előtt, bár – amint már említettük – ezt az anyák nem veszik annyira zokon, hiszen a szívük tele van szeretettel, a legjobb szeretettel: azzal, amely úgy ad, hogy nem vár érte viszonzást.

Így van ez Szűz Máriával, a mi Anyánkkal is. De ma, istenanyaságának ünnepén mélyebben magunkba kell néznünk. Fájnia kell, ha azt látjuk, hogy nem vagyunk kellőképpen figyelmesek ez iránt a jó Anya iránt. Ezért megkérdezlek titeket és magamat is: hogyan tiszteljük őt?

Térjünk vissza a földi édesanyákkal kapcsolatos mindennapi tapasztalatainkhoz. Mire vágyik egy anya gyermekétől, aki hús a húsából és vér a véréből? Leginkább arra, hogy közel legyen hozzá. Amikor a gyermek felnő, és már nem lehet mellette, az anya türelmetlenül várja, hogy hírt kapjon róla, és minden érdekli, ami a gyermekével történik, legyen az egy enyhe betegség vagy egy fontos esemény.