Ha Jézus legszentebb emberségét szemléljük és valóban szeretjük, egyenként felfedezzük a sebeit is. A passzív tisztulás jelenlegi nehéz és fájdalmas időszakában, a keserédes könnyek idején, amelyeket igyekszünk nem mutatni, szükségét érezzük annak, hogy az Úr szent sebeinek mindegyikébe bebújjunk, hogy megtisztuljunk, megtapasztaljuk a Krisztus megváltó véréből fakadó örömöt, és megerősödjünk. Úgy keresünk itt menedéket, mint a Szentírás szerint14 vihar idején a galambok a sziklák hasadékában. Elrejtőzünk e menedékben, hogy rátaláljunk a Krisztussal való bensőséges kapcsolatra, és felfedezzük, hogy beszédéből béke árad, és az arca szép,15 mert „azok tudják, hogy a hangja szelíd és kellemes, akik befogadták az Evangélium kegyelmét, amelynek buzdítására így kiáltanak: az örök élet igéi nálad vannak.”16