A Szent Kereszt

Vágynotok kell arra, hogy imádjátok az Urat, és nyugodtan, szelíden, a szenvedést vállalva engeszteljétek őt. Így életetekben valóra válnak Jézus szavai: „Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.”17 Az Úr egyre többet kér tőlünk, engesztelésre és bűnbánatra hív, míg végül fel nem kelti bennünk az égő vágyat, hogy Istenért éljünk, és Krisztussal minket is keresztre feszítsenek18 . „Ez a kincsünk azonban” törékeny cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.”1

„Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk”, van hova fordulnunk. „Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését.”20

Ráadásul azt képzeljük, hogy az Úr nem hallgat meg minket, hogy be lettünk csapva, hogy egyfajta monológban csak a saját hangunkat halljuk. Úgy érezzük, hogy a földön nincs mibe kapaszkodnunk, és az ég is elhagyott minket. Mégis őszintén és ténylegesen irtózunk a bűntől, akkor is, ha bocsánatos. Leborulunk az Úr előtt oly makacsul és alázatosan, mint a kánaáni asszony, aki így könyörgött neki: „Uram, segíts rajtam!”21 A Szeretet fénye el fogja oszlatni a sötétséget.