Azok, akik Krisztus életét közvetlen közelről megfigyelhették, gyakran beszéltek csodálattal tevékenységéről; van szavaik közt egy mondás, amely bizonyos értelemben az összes többit magában foglalja. Arra az önkéntelen felkiáltásra utalok, amelyben benne van a nép ámulata és lelkesedése az Úr csodái láttán: bene omnia fecit (Mk 7, 37), mindent nagyszerűen cselekedett. Mindent: a nagy csodákat éppúgy, mint a kis hétköznapi dolgokat; ezeknek az egyáltalán nem csillogó dolgoknak Jézus megadta az Őrá jellemző teljességet, ő, a perfectus Deus, perfectus homo (Quicumque hitvallás), a tökéletes Isten és tökéletes ember.

Urunk életében mindent szeretetreméltónak tartok. De számomra egészen különleges vonzása van annak a harminc évnek, amelyben rejtett életét élte Betlehemben, Egyiptomban és Názáretben. Felületesen szemlélve ez a meglehetősen hosszú idő, amelyről alig van szó az evangéliumban, jelentéktelennek, semmitmondónak tűnik. De én ezt a hallgatást a Mester életéről mindig nagyon beszédesnek tartottam és olyannak, amely csodálatos tanulsággal szolgál nekünk, keresztényeknek. Ezek olyan teljes, munkában és imában eltöltött évek voltak, melyekben Jézus normális, mindennapi életet élt, ha úgy tetszik, olyat, mint a mienk, egyszerre isteni és emberi életet. Jézus ott is, abban az egyszerű, jelentéktelen műhelyben is, mint később a sokaság előtt, mindent nagyon jól csinált.