Nem tudnám megmondani, hogy a természetes erények közül melyik a legfontosabb, mert ez attól függ, hogy milyen szempontból nézzük őket; továbbá ez a kérdés felesleges is, hiszen nem arról van szó, hogy csak egyetlen erényre vagy éppenséggel néhány erényre törekedjünk: sokkal fontosabb, hogy azért harcoljunk, hogy valamennyit elnyerjük és életünkben megvalósítsuk. Minden egyes erény összefügg az összes többivel; így például, ha őszinteségre törekszünk, ez igazságossá, vidámmá, okossá és higgadttá is tesz.

Szintén kevéssé győznek meg azok az elképzelések, amelyek különbséget tesznek az egyéni és társadalmi erények között. Az önzést egyetlen erény sem támogatja. Minden erény szükségszerűen szolgálja az egyes ember és az embertársak érdekeit. Mivel mindnyájan emberek és Isten gyermekei vagyunk, életünket nemcsak úgy kell vennünk, mint egy ragyogó életmű vagy fényes karrier érdekében végzett szorgalmas munkát. Mindannyiunknak szolidaritást kell éreznünk egymással, igen, mi valamennyien a kegyelem szintjén, a szentek közösségének természetfeletti kötelékével vagyunk egymással összekötve.

Ugyanakkor arra is kell gondolnunk, hogy az egyes ember személyes szabadságához tartozik a döntés és a felelősség joga; ezért az erények is egészen személyes jellegűek: az egyén erényei. És mégis, a szeretetnek ezt a harcát senki sem egyedül harcolja, senki sem a költeményből kiszakított verssor, ahogy mondani szoktam, egymásnak segítünk, vagy ártunk, mert mindannyian egy lánc szemei vagyunk. Kérjétek most velem együtt Istent, a mi Urunkat, horgonyozza le ezt a láncot mélyen, erősen a szívében, míg el nem jön az idő, amikor őt örökre, színről színre láthatjuk.