Akinek nagy lelkiereje van, azt nem sürgeti, hogy erényének gyümölcseit mihamarabb leszüretelje: türelmesen vár. Mert a lelkierő képessé tesz bennünket arra, hogy a türelem erényét emberi és isteni vonásaiban is helyesen értékeljük. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket (Lk 21, 19). A lélek kézbentartása a türelem erényén múlik, mert ez valamennyi erény gyökere és őrzője. A türelmen keresztül vagyunk urai lelkünknek, mert ha megtanulunk magunkon uralkodni, akkor kezdünk azzá válni, ami vagyunk (Nagy Szent Gergely, Homiliae in Evangelia, 35, 4 (PL 76, 1261)). Végül a türelem képesít bennünket arra, hogy megértők legyünk embertársainkkal szemben, mert megértjük, hogy a lelkek – mint a jó bor – idővel jobbá válnak.