A kis dolgok és a gyermekség

Most azokra gondolok közületek, akik évek múltán is álmokban élnek, és Tarasconi Tartarinként hiú naivsággal oroszlánvadászatra mennek – házukban a folyosón, ahol legföljebb egereket lehet fogni. Szeretnélek titeket arra az útra emlékeztetni, amelyet Isten akar: teljesíteni a szokásos napi kötelességeket, és megvívni azokat a csatákat, amelyekről csak Ő tud meg mi, de Ő tetszését leli bennük.

Legyetek tisztában vele, hogy rendszerint nem fogtok látványos tetteket végrehajtani, - főleg azért, mert ilyenekre ritkán nyílik alkalom. Olyan alkalom viszont, amelyben megmutathatod Krisztus iránti szeretetedet kicsi, mindennapi dolgokban, éppen elég van. Mint Szt. Jeromos is írja: A kicsiny dolgokban is megnyilvánul ugyanaz a lelki nagyság. Csodáljuk a Teremtő nagyságát nemcsak az égen, hanem a földön, a világtengeren, az elefántokon, tevéken, lovakon, marhákon, párducokon, medvéken és oroszlánokon., Megnyilvánul a legkisebb állatban is, például a hangyában, szúnyogban, férgekben, és más kis lényekben, amelyeket inkább csak látásból ismerünk, a nevüket nem tudjuk. Ugyanaz a teremtői nagyság nyilvánul meg mindegyikükben. Hasonlóképpen az a lélek is, amely egészen odaadja magát Krisztusnak, nem kevésbé ügyel a kis dolgokra, mint a nagyokra (Szt. Jeromos, Episolae, 60, 12 (PL 22, 59)).