Néhány természetes erényről kívánunk nagy vonalakban beszélni; bizonyosan sok másik is eszetekbe jut majd, mikor az Úrhoz imádkoztok. Szeretnék azonban egy nagyon vonzó erényről még röviden megemlékezni: a nagylelkűségről.

A nagylelkűség azt jelenti: nagy a szíve, kitáruló, sokak számára nyitott a lelke. A nagylelkűség teszi, hogy magunkból kilépünk, és készek vagyunk mindenki javára nagyot és értékeset tenni. Aki ennek az erénynek birtokában van, az nem ismeri a kicsinyesség korlátait, az önző számítgatást és az öncélú csalást, mert feltétel nélkül állítja erejét egy olyan ügy szolgálatába, amely megérdemli. Képes önmagát odaadni. Nem elégszik meg azzal, hogy ad, hanem saját magát adja oda. És így a nagylelkűség legnagyobb ismérvét fedezi fel, ami nem más, mint önmagunk odaadása Istennek.