Aquinói Szent Tamás az általunk okosságnak nevezett értelem jótéteményei közt három mozzanatot különböztet meg: tanácsot kérni, helyesen ítélni és helyes döntést hozni (Vö. Aquinói Szent Tamás, Summa Theologiae, II-II, q. 47, s. 8). A bölcsesség első lépése, hogy felismerjük saját korlátainkat, tehát alázatosak vagyunk. Belátjuk, hogy ebben vagy abban a kérdésben nem ismerjük ki jól magunkat, vagy hogy bizonyos körülményeket, amelyeknek az ismerete a döntéshozatalhoz fontos lenne, nem tudunk megfelelően értékelni. Ezért tanácsadóhoz fordulunk, éspedig nem akármilyenhez, hanem ahhoz, aki megosztja velünk a képességet és az őszinte vágyat arra, hogy Istent szeressük, és híven kövessük. Nem elégséges az, hogy egyszerűen tanácsot kérünk valakitől, hanem arra is ügyelnünk kell, hogy a keresett tanácsadó önzetlenül járjon el, és őszinte legyen.

Ezután jön el az ítélethozatal ideje, mert a bölcsesség gyakran gyors, idejében történő döntést igényel. Előfordulhat az is, hogy bölcs dolog a döntéssel a körültekintőbb ítélethozatalig várni, de más esetekben – különösen akkor, ha mások jólétéről van szó – oktalanság is lehet, ha nem fogunk azonnal hozzá a helyesnek ítélt megoldás megvalósításához.