Hogy képesek legyünk Istenre hallgatni

A Szentírást olvasva látjuk, hogy az alázat elengedhetetlen feltétele az Istenre való hallgatás készségének. Ahol szerénység van, ott bölcsesség is van4 – mondja a Példabeszédek könyve. Az alázat azt jelenti, hogy olyannak látjuk magunkat, amilyenek vagyunk, szépítgetés nélkül, őszintén. Azzal, hogy szegénységünket felfogjuk, megnyitjuk magunkat Isten nagyságának, és ez a mi igazi nagyságunk.

Milyen jól megértette ezt Szűzanyánk, Jézus Szent Anyja, a legmagasztosabb teremtmény mindazok közül, akik valaha voltak és lesznek. Mária magasztalja az Úr hatalmát, aki Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket fölemelt5. És énekli, hogy benne ez az isteni gondviselés ismét megvalósult: mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék6.

Máriát szentté alakítja szíve mélyén, amint látja Isten alázatosságát. A Szentlélek száll le rád, és a Magassságbeli ereje tölt el téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni7. Mária alázatossága a megmagyarázhatatlan, a mérhetetlen kegyelem gyümölcse, azé a kegyelemé, amely a legszentebb Szentháromság második személyének emberré válásával szeplőtelenül fogant, és a mindenkor Szűz Mária ölében megtestesült.