Ez a titok indította Szent Pált örömteli dicsőítő énekre, amelyet nekünk érdemes ma szóról szóra átgondolnunk: Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.8

Az Úr gyakran állítja szemünk elé kinyilatkoztatásában saját alázatosságának példáját: tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű9. Neked és nekem meg kell értenünk, hogy ez az egyetlen út, mert csak a saját semmi voltunk belátása tudja hozzánk vonzani az isteni kegyelmet. Értünk jött Jézus, hogy éhezzen és jóllakasson; eljött, hogy szomjazzon és inni adjon; eljött, hogy halandóságunkat magára öltse, és halhatatlanságba öltöztessen; eljött szegényen, hogy gazdaggá tegyen10.