Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad11 – tanítja Szent Péter. A történelem minden korszakában, egy ember minden helyzetében az alázatosság az egyetlen lehetséges út ahhoz, hogy isteni életet éljünk. Talán azért, mert Isten örömét leli a mi lealacsonyodásunkban? Nem. Mert mit nyújthatna ez neki, a világ Teremtőjének, aki mindent birtokol és mindent irányít? Isten csakis azért kívánja, hogy alázatosak legyünk, hogy üresítsük ki magunkat, hogy így betölthessen bennünket; azt akarja, hogy ne támasszunk akadályokat, hanem – egyszerűen mondva – szegény szívünkben több teret hagyjunk az ő kegyelmének. Mert Isten, aki szeretné, hogy alázatosak legyünk, ugyanaz az Isten, aki átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent12. Az Úr birtokba vesz minket és megistenít bennünket, ez a jó megistenülés.