MERT ŐK MEGLÁTJÁK ISTENT

Jézus Krisztus a mi példaképünk, minden keresztény példaképe, ezt jól tudjátok: hiszen gyakran hallhattátok és elmélkedtetek róla. Apostoli munkátok közben, ebben az emberekkel való baráti kapcsolatban, amelyben érezni lehet Isten közelségét, sok embernek beszéltetek róla, második természetetekké lett. Megfelelő alkalmakkor pedig éltetek a testvéri feddés csodálatos eszközével, arra emlékeztetve és segítve őket, hogy viselkedésüket mérjék a mi elsőszülött testvérünk példájához, Mária fiáéhoz, az Istenanya fiáéhoz, a mi Anyánk fiáéhoz.

Krisztus a példakép. Ő maga mondta: discite a me1, tanuljatok tőlem; és én ma szeretnék nektek egy erényről beszélni, amely a keresztény életben bár nem az egyetlen és a legfontosabb, mégis olyan, mint a só, megóv a romlástól; egy erényről, amely próbaköve az apostoli léleknek: a szent tisztaság erényéről.

Jól tudjátok, hogy az istenszeretet a legfőbb erény. De a tisztaság a conditio sine qua non, elengedhetetlen feltétele annak, hogy Istennel belső párbeszédet alakítsunk ki. És ha nem óvjuk meg, és feladjuk a harcot, úgy vakok leszünk, és már semmit sem ismerünk föl, mert a testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered2 .

Fölbátorodva a Mester beszédétől, küzdeni akarunk a tiszta látás elnyeréséért: Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent3. Az Egyház mindig úgy fogja föl ezeket a szavakat, mint tisztaságra való meghívást. Azok őrzik meg szívüket egészségesnek, írja Aranyszájú Szent János, akiknek egészen tiszta a lelkiismerete vagy azok, akikszeretik a tisztaságot. Isten látásához egyik erény sem olyan fontos, mint ez4.

Krisztus példája

Urunkat, Jézus Krisztust földi életében sértésekkel halmozták el és minden elképzelhető módon bántalmazták. Emlékeztek? Azt állították róla, hogy lázító, ördögtől megszállott5. Máskor félremagyarázták végtelen szeretetének megnyilvánulásait, és azzal vádolták, hogy a bűnösök barátja6.

Később szemére hányják, aki maga a vezeklő magatartás és a mértékletesség, hogy a gazdagok asztalához ül7. Lebecslően nevezik őt fabri filius-nak8, az ács fiának, kétkezi munkásnak, mintha ez megalázó lenne. Hagyja, hogy iszákosnak, falánknak mondják, és felrójanak mindent és mindenfélét neki – kivéve a paráznaság vádját. Ebben hallgatásra késztette őket, mert azt akarta, hogy példáját meghamisítás nélkül őrizzük meg emlékezetünkben, a tisztaság nagyszerű példáját, a fény, a szeretet példáját, amely az egész világot lángba borítja, hogy megtisztítsa.

Ha a szent tisztaságról beszélek, legszívesebben az Úr magatartásán elmélkedem. Ennek az erénynek a gyakorlásában nagyon finom érzésűnek mutatkozott. Figyeljétek meg Szent János leírásából, amint Jézus fatigatus ex itinere, sedebat sic supra fontem9 amint Jézus a vándorlásban elfáradva leült a kútnál.

Jöjjetek, és lassan éljétek át vele a jelenetet gondolatban. Jézus Krisztus, perfectus Deus, perfectus homo10, fáradt a vándorlástól és az apostoli munkától. Olykor bizonyosan voltatok így ti is: vége volt, nem bírtátok tovább. Megrendítő a Mestert kimerültnek látni. Ráadásul éhes is: a tanítványok a szomszéd faluba mentek, hogy valami ennivalót hozzanak. Szomjas is.

De testének fáradtságánál jobban emészti őt a lelkek utáni szomja. Amikor a szamariai asszony, a bűnös nő megérkezik, Krisztus papi szívének szeretete lángol, hogy az elveszett bárányt visszanyerje. Elfelejti fáradtságát, éhségét, szomjúságát.

Mialatt az Úr a szeretetnek ezt a nagy művét véghezviszi, az apostolok visszatérnek a városból és elképedve látják, hogy egyedül beszél egy asszonnyal: Mirabantur quia cum muliere loquebatur11. Milyen óvatosság! Milyen szeretet a szent tisztaság csodálatos erénye iránt! Ez az erény segít, hogy erősebbek, bátrabbak, nagyobb hatásúak legyünk, hogy jobban tudjunk Istenért munkálkodni, képesek legyünk minden nagy tettre.

Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek… hogy mindegyiktek meg tudja őrizni testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent12. Egész valónkkal Istenhez tartozunk, lelkünkkel és testünkkel, húsunkkal és vérünkkel, érzékeinkkel és képességeinkkel. Kérjétek Őt bizalommal: Jézus őrizd meg szívünket! Nagy, erős, szelíd, szeretetteljes, gyöngéden érző szívünk legyen irántad, hogy túláradó szeretettel tudjunk szolgálni minden embernek.

Testünk szent, Isten temploma, mondja Szent Pál. Az apostolnak ez a megállapítása emlékeztet engem az életszentségre való egyetemes meghívásra, amelyet az Úr hirdet az embereknek: Estote perfecti sicut et pater vester caelestis perfectus est – legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes13. Az Úr kivétel nélkül mindenkitől elvárja, hogy megfeleljen kegyelmének, fölszólít minden egyes embert, hogy életállapotának megfelelően Isten gyermekének erényeit gyakorolja.

Ezért most arra emlékeztetlek titeket, hogy a keresztény embernek élnie kell a tökéletes tisztaságot, és ez mindenkire vonatkozik: az egyedülállókra, akik teljes önmegtartóztatásra vannak kötelezve, és a házasokra, akik állapotuknak megfelelően tisztán kell, hogy éljenek.

Az isteni lelkülettel élő ember számára a tisztaság nem egy nehéz és megalázó teher. Neki ez örvendetes igenlés. Mert az akarat, az önuralom, az ösztön leküzdése – ezek nem a testből erednek, nem az ösztönből, hanem az akarat gyümölcsei, különösen, ha ez az akarat egyesül az Úr akaratával. Hogy tiszták legyünk – nem csupán önmegtartóztatóak vagy tisztességesek – a szenvedélyt alá kell vetnünk az értelemnek, mégpedig a legmagasabb rendű indítóokból, a szeretet erejéből.

Ezt az erényt szárnyakhoz hasonlítom, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy a parancsolatokat, Isten tanítását elvigyük mindenhová anélkül, hogy félnénk az iszapban való elakadástól. Persze ezeknek a szárnyaknak súlya is van, nehezek – a méltóságteljes madár szárnyának is, amellyel a felhőkig repül; de nélküle nem tudna repülni. Jól jegyezzétek meg ezt, legyetek eltökéltek, ne engedjetek, ha a kísértés ostromol. Ez csaknem mindig azzal az képzettel kezdődik, hogy a tisztaság elviselhetetlen teher. Csak bátran és fölfelé, szembe a nappal, ti a szeretet vadászai vagytok.

Istent hordozni testünkben

Mindig elszomorított, ahogyan sok ember – nagyon sok – mindig visszatérő és fő témává akarja tenni a tisztátalanságot. Gyakran meg kellett állapítanom, hogy ezáltal éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit akartak. Ezt a szuroknál is ragacsosabb témát ismételgetve képesek eltorzítani az emberek lelkiismeretét komplexusok és szorongások által, mintha a tisztaság a lélek számára szinte legyőzhetetlen akadályt jelentene. Ez nem a mi módszerünk. Nekünk a szent tisztaságról pozitívan és világosan kell beszélnünk, illedelmesen és érthetően.

Erről gondolkozni annyit jelent, mint a szeretetről beszélgetni. Ebben segít nekem, – amint az előbb mondtam – ha Urunk legszentebb emberségéhez fordulok, ha elmerülök Isten kimondhatatlan üdvözítő tettében, aki megalázkodott egészen az emberré válásig. És irántunk való szinte őrült szeretetében nem utasította vissza megaláztatásként, hogy magára vegye nyomorúságos, esendő testünket, a bűnt kivéve. Önkiüresítése nem lealacsonyodás, hanem ezáltal fölemel és megistenít minket testben és lélekben. Szeretetének hívására igennel válaszolni, és tiszta, izzó, rendezett szeretettel viszonozni – ez a tisztaság erénye.

Szavainkkal és tetteink tanúságával oda kell kiáltanunk a világnak: ne mérgezzük meg szívünket, mintha a legalantasabb ösztönök uralkodnának rajtunk, mint a szegény állatokon! Egy keresztény író ezt így magyarázza: Gondoljátok meg, hogy az emberi szív nem kicsiny, mert olyan sokat tud befogadni. Nagyságát ne fizikai kiterjedésével mérjétek, hanem gondolatainak erejével, amelyek oly sok igazság ismeretéhez képesek jutni. Az Úr számára utat lehet építeni, hogy Isten igéje és bölcsessége bejöhessen. Készítsétek elő az Úr útját tisztességes viselkedés, szeplőtlen tettek által: egyengessétek az ösvényt, hogy Isten Igéje bennetek botlás nélkül járhasson, megajándékozzon titkainak és érkezésének ismeretével14.

A Szentírás tanít minket, hogy a megszentelődésnek ez a nagyszerű műve, a Vigasztaló rejtett és nagyszerű hatása a lélekben és a testben megy végbe. Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? – kiált föl az apostol. Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nő tagjává tegyem? (…) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben15.

Gúnyolódjanak bár mások, ha a tisztaságról hallanak, nevetésük csupán örömtelen, hideg fintor, eltorzult lélek megnyilvánulása. Azt gondolják, hogy a nagy tömeg nem hisz a tisztaságban. A fiatalembereknek, akik Madrid városszéli szegénynegyedeibe és kórházaiba elkísértek, – milyen régen volt! – azt szoktam mondani: nézzétek, van az ásványok világa, aztán a növények világa, amely tökéletesebb, mert a benne levők nemcsak léteznek, hanem élnek; azonkívül van az állatok világa, amelyben az élőlények érzékelik a környezetüket, és mozogni tudnak benne.

Nos, és mi – jegyeztem meg talán nem túl tudományosan, de annál inkább megszívlelendően – nekünk az emberek világában a szó legszorosabb értelmében emelt fővel kell járnunk. Az emberek, mint értelmes lények, az ész pompás képességének birtokosai, ami az isteni bölcsesség szikrájaként saját gondolkodást tesz lehetővé; és ugyanúgy birtokosai a szabadság nem kevésbé csodálatos adományának, ami lehetővé teszi, hogy saját maguk döntsenek.

Tehát az embereknek ebben a birodalmában, magyaráztam nekik papi pályám gazdag tapasztalataira támaszkodva, a szexualitás témája egy normális személy számára a negyedik vagy ötödik helyen van. Első helyen vannak a lelkiélet céljai és vágyai, minden egyénnél különbözően; rögtön utána következik az a sok valóság, ami egy átlagember számára fontos: apa, anya, otthon, gyermekek; majd a hivatás: és csak ezek után, a negyedik-ötödik helyen következik a nemiség.

Ezért ha olyan emberekkel találkoztam, akiknél ez a kérdéskör a beszélgetés és érdeklődés fő témája, azt kellett gondolnom, hogy nem normálisak, hanem szegények és boldogtalanok, talán betegek. Úgy sajnálom ezeket a szerencsétleneket, tettem hozzá, ha róluk beszéltem – és fiatal hallgatóim nevetésükkel oldották föl a megjegyzés komolyságát – mintha egy olyan tragikusan groteszk külsejű gyermeket látnék, akinek a feje egy méter kerületű. Ezek szegény teremtmények, testvéri könyörületet érzünk irántuk, és imádkozunk, hogy kigyógyuljanak szomorú betegségükből. És semmiképpen sem igazibb férfiak és nők azoknál, akik nem a szexualitás megszállottjai.

A tisztaság lehetséges

Mindnyájunkban rejtőznek szenvedélyek, minden életkorban ugyanazokkal a nehézségekkel van dolgunk. Ezért meg kell vívnunk a harcunkat. Emlékezzetek Szent Pál szavaira: Datus est mihi stimulus carnis meae, angelus satanae, qui me colaphizet16, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Isten segítsége nélkül tiszta életet élni lehetetlen. Isten akarja, hogy alázatosak legyünk, és kérjük az Ő segítségét. Kérned kell bizalommal a Szűzanyát, itt és most, a szavak lármája nélkül: Anyám, nézd szegény szívemet, amely oly bolondul lázad… Ha nem védesz meg engem… És ő segíteni fog neked, hogy tisztának őrizd meg, és kövesd az utat, amelyre Isten hívott.

Gyermekeim: alázat, alázat. Tanuljunk meg alázatosnak lenni. Hogy a szeretetet életben tartsuk, okosoknak és ébereknek kell maradnunk és nem szabad, hogy a félelem úrrá legyen rajtunk. A klasszikus lelki írók közül sokan veszett kutyához hasonlítják az ördögöt, amely meg van láncolva. Ha nem közeledünk hozzá, úgy nem tud bennünket megharapni, bármennyire is ugat. Ha alázatos marad a szívetek, akkor egészen biztos, hogy képesek lesztek a bűnös alkalmakat elkerülni. Lesz bátorságotok a menekülésre; és mindennap újból kérni fogjátok az ég segítségét, hogy olyan emberekként haladjatok utatokon, akik valóban szeretnek.

Ne felejtsétek el, hogy akit megrontott a kéjsóvár érzékiség, az nem tud lelkiéletében előre haladni. Képtelen bármilyen jótettre, mint egy nyomorék, aki nem tud a lábára állni. Láttatok olyan beteget, aki előrehaladott csontritkulásban teljesen tehetetlenné vált? Olykor még a fejét sem tudja megmozdítani. A természetfölöttiekben is ugyanez történik azokkal, akik lebecsülik az alázatot, és gyávaságból átadják magukat a gátlástalan nemi életnek. Ezek nem látnak, nem hallanak, és nem értenek semmit. Bénák, és mintha elvesztették volna az eszüket. Ebben a kérdésben mindannyiunknak az Úrhoz és Isten Anyjához kell fordulnunk, kérve, hogy ajándékozzanak meg minket alázattal és kellő határozottsággal, hogy a gyónás isteni gyógyszerében keressünk menedéket. Ne engedjétek, hogy szívetekben gennyes góc képződjék, bármilyen kicsiny is. Öntsétek ki a szíveteket. Amíg a víz folyik, addig tiszta: de ha áll, visszataszító, iszapos pocsolya lesz, férgek melegágya. A tiszta élet megvalósítható, és öröm forrásává válik, ezt mindannyian ugyanúgy tudjátok, mint én; és ugyanúgy ismeretes számotokra az is, hogy olykor-olykor szükség van egy kis küzdelemre. Hallgassuk újból Szent Pál szavait: Mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törtvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van. Ó én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg a halálnak testétől?17 Kiálts te még hangosabban, ha ahhoz van kedved, de ne túlozzunk: Sufficit tibi gratia mea18, elég neked az én kegyelmem, feleli az Úr nekünk.

Olykor feltűnt nekem, mennyire fénylik a sportoló szeme, mikor az akadály előtt áll, amellyel meg kell küzdenie. És sikerül neki! Nézzétek, hogyan győzi le a nehézségeket! Isten, a mi Urunk így tekint ránk. Szereti a küzdelmünket: mindig győztesek leszünk, mert soha nem vonja meg tőlünk mindenható kegyelmét. És mivel nem hagy bennünket cserben, nem számít, hogy küzdenünk kell.

Ez küzdelem, de nem lemondás. Örömmel mondunk igent, szabad és örömteli odaadással. Viselkedésed ne csak arra korlátozódjon, hogy ne ess el, és csak a bűnre vezető alkalmat kerüld; nem szabad, hogy ez csak hideg, számító „nem” legyen. Meggyőződtél arról, hogy a tiszta élet erény, és ezért ennek növekednie és tökéletesednie kell? Mégegyszer mondom: nem elég, hogy állapotunk szerint önmegtartóztatóak vagyunk. Hősies tisztaságban kell élnünk. Tehát pozitív beállítottságról van szó, amellyel az isteni hívásnak készséggel eleget teszünk: Praebe, fili mi, cor tuum mihi et oculi tui vias meas custodiant19, add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra.

És most kérdezlek: hogyan fegyverkezel fel erre a küzdelemre? Nagyon jól tudod, hogy ha mindjárt elkezded a harcot, akkor már meg is nyerted. Azonnal fuss el a veszély elől, amint a szenvedély első szikráját érzed, sőt még előbb. Azonnal beszélj lelki vezetőddel is. Jobb minél előbb, mert csak akkor nem fogsz veszíteni, ha teljes nyíltsággal elmondod. Ha ezt állandóan megismétled, szokásoddá válik, hajlammá, aminek könnyű engedni. Tehát küzdeni kell, hogy az erény természetünkké váljon, az önmegtagadásra való beállítottsággá, hogy ne taszítsuk el magunktól a legnagyobb szeretetet.

Gondolkozzatok Szent Pál tanácsán, amelyet Timóteusnak ad: Te ipsum castum custodi20, őrizd meg magadat tisztának, hogy mi is éberen és határozottan őrizzük a kincset, amelyet Isten reánk bízott. Hány embert hallottam panaszkodni életemben: Ha az elején ellenálltam volna! – mondják leverten és szégyenkezve.

A szív teljes odaadása

Minduntalan arra kell titeket emlékeztetnem, hogy keresztény kötelességeitektől eltávolodva nem lesztek boldogok. Ha elhagynátok őket, csak emésztő lelkifurdalás maradna bennetek, és szánalmas emberek volnátok. Még a némi örömöt szerző és megengedett hétköznapi dolgok is keserűvé válhatnak, savanyúvá, mint az ecet, undorítóvá, mint a hánytatószer.

Bízzuk magunkat az Úrra, ti is, én is: Uram, küzdeni akarok, és tudom, hogy te nem vesztesz csatát; és ha csatát vesztek, tudom miért: mert eltávolodtam tőled! Vezess kézen fogva, ne bízz bennem, tarts erősen!

Azt fogjátok gondolni: De atyám, én olyan boldog vagyok, és nagyon szeretem Jézus Krisztust! Ha törékeny agyagból vagyok is, az Úr és Isten Anyja segítségével szent akarok lenni! Nem kételkedem benned, mégis szeretnélek arra inteni, hogy egyszer talán majd nehezebb lesz.

Ugyanakkor szeretnélek ismét arra emlékeztetni, hogy egy keresztény élete – a tiéd és az enyém – szeretetből való élet. A szívünket szeretetre teremtették. És ha ezért a szeretetért megvonnak tőle egy tiszta és nemes tárgyat, az megbosszulja magát és a szív nyomorúsággal telítődik. Az igazi istenszeretet – és következésképpen a tiszta élet – ugyanolyan messze van az érzékiségtől, mint a szentimentalizmustól, a hidegségtől vagy a keményszívűségtől.

Szomorú dolog szívtelennek lenni. Sajnálatra méltó emberek, akik sosem tanulták meg, hogy gyöngéden szeressenek. Mi keresztények a Szeretetbe vagyunk szerelmesek. Az Úr nem akarja, hogy mi szárazak és merevek legyünk, mint az élettelen anyagok. Azt akarja, hogy szeretete átitasson bennünket! Aki Isten kedvéért lemond az emberi szerelemről, az minden más, csak nem szomorú, boldogtalan, bénult szárnyú különc, aki a tiszta szeretet nagylelkűségét visszautasítja.

Az emberi szeretet és a tiszta élet

Már sokszor elmeséltem nektek, – és ezt mindenki megtudhatja – hogy szeretem a népdalokat, mikor az Úrral beszélgetek. Ezek általában a szerelemről szólnak, és nagyon tetszenek nekem. Mivel az Úr engem és közületek egyeseket teljesen magának akart, ezért az oly szépen megénekelt emberi szeretetet átértelmezzük az istenszeretetre. Az Énekek énekében is így tanít bennünket a Szentlélek, és minden idők nagy misztikusai ugyanezt tették.

Halljátok Avilai Szent Teréz versét: Ha azt kívánod, hogy tétlen maradjak, / úgy pihenek, és nyugalmam öröm, / Ha kedvedért dolgoznom kell keményen, halálomig is azt teszem / Csak azt mondd meg, hogyan? Mondd, hogy hol és mikor? / Ó én édes szerelmem, kérdezlek epedve,/ teneked én mire való vagyok?21 Vagy Keresztes Szent János éneke, amely oly csodásan szól: Egy ifjú pásztor mindig elmerült, nincs kedve sem, nyugalma sem, a pásztorlányra gondol szüntelen / szívére nagy szerelme nehezült22.

Mély tiszteletet és kimondhatatlan nagyrabecsülést érzek a tiszta emberi szerelem iránt. Elképzelhető az, hogy szüleink szent, nemes vonzalmát ne tudnánk becsülni, amelynek nagy részben köszönhetjük az Istenhez fűződő barátságunkat? Megáldom e szeretetet mindkét kezemmel, és ha kérdezték, miért mondom, hogy mindkét kezemmel, rögtön azt feleltem mindig, mert nincs négy kezem.

Áldott legyen az emberek szerelme! De az Úr tőlem többet kívánt. És – ezt tanítja a katolikus teológia – ha valaki önmagát a mennyország kedvéért egyedül Jézusnak adja és Jézus által minden embernek, az több a házastársi szeretetnél, bár a házasság szentség, sacramentum magnum23, nagy szentség.

Mindenesetre, mindenkinek igyekeznie kell a maga helyzetében, – akár egyedülálló, akár házas, akár özvegy, akár pap –, hogy tisztaságát finom érzéssel őrizve élje, mert ez mindenki számára erény, és mindenkitől harcot követel, körültekintést, gyöngédséget, erőt és olyan bensőségességet, amit csak akkor fogunk megsejteni, ha a megfeszített Krisztus szerető szívéhez közeledünk. Ne legyetek aggodalmaskodók, ha valamikor kísértés szorongat titeket; mert az érzés is más, és a beleegyezés is más. A kísértést Isten kegyelmével könnyen el lehet utasítani. De soha ne álljunk szóba vele!

A győzelem eszközei

Fontoljuk csak meg, hogy milyen eszközeink vannak nekünk, keresztényeknek ebben a küzdelemben a tisztaságért. Mi egészséges, erős és normális férfiak és nők vagyunk, de nem angyalok. Teljes szívemből tisztelem az angyalokat, és bensőséges kapcsolatot érzek Isten seregeivel, de más az ő természetük, mint a mienk és így nem volna helyes hozzájuk hasonlítani magunkat.

Az érzékiség légköre az élet számos területén elterjedt, ami – kéz a kézben a hitbeli dolgokban való tájékozatlansággal – arra csábít sokakat, hogy bármilyen eltévelyedést igazoljanak, vagy legalábbis minden szabados szokást közömbösen fogadjanak.

Nekünk olyan tisztának kell lennünk, amilyenek csak tudunk lenni, tisztelnünk kell testünket, de félelem nélkül, mert a nemiség szent és nemes, Isten teremtő erejében való részesedés a házasságban. Ezen a módon, tisztán és görcsösség nélkül fogtok tanúságot tenni arról viselkedésetekkel, hogy a szent tisztaság lehetséges és szép.

Elsősorban arra fogunk törekedni, hogy érzékenyebbé tegyük lelkiismeretünket. Mély és megfelelő lelki képzettséget kell szereznünk, hogy meg tudjuk különböztetni az érzékeny lelkiismeretet – amely igazi isteni kegyelem – az aggályos lelkiismerettől, ami teljesen más.

Nagy gonddal védjétek a tisztaságot más erényekkel együtt – mint a szemérmesség és a visszafogottság – amelyek védelméül szolgálnak. Ne legyetek könnyelműek a viselkedésetekben, hanem ügyeljetek minden olyan külső és belső magatartási szabályra, amelyek hatékonyan segítenek abban, hogy ne veszítsük el istenadta méltóságunkat: az érzékeket és a szívünket figyelmesen őrizzük, legyen bátorságunk ahhoz, hogy gyávák legyünk, vagyis meneküljünk el a csábító alkalmak elől. Járuljunk gyakran a szentségekhez, különösen a szentgyónáshoz; legyünk teljesen őszinték lelki vezetőnkhöz; hibáinkat bánjuk meg töredelmesen, és vezekeljünk értük. Mindezt pedig járja át a Szűzanya iránti áhítat, hogy kieszközölje számunkra a szent és tiszta élet ajándékát.

Ha véletlenül mégis elbukunk, azonnal talpra kell, hogy álljunk. Isten kegyelmével, amely nem fog hiányozni, ha alkalmazzuk az említett eszközöket, azonnal tartsunk bűnbánatot, alázatos őszinteséggel, és keressük a vezeklést, hogy egy pillanat veresége Jézus Krisztus nagy győzelmévé váljon.

Szokjatok hozzá, hogy a harcot már az erőd falától messzebb fölvegyétek. Nem szabad a rossz szakadékának szélén egyensúlyozni. Kellő határozottsággal kell elkerülnünk még a szándékát is annak, ami a rosszat okozhatja, és vissza kell utasítani a legkisebb szeretetlenséget is. Ezenkívül élnie kell bennünk a vágynak, hogy kitartó és gyümölcsöző keresztény apostoli munkát végezzünk, amelyhez alapként szükség van a szent tisztaságra, és ennek az apostolkodás az egyik jellemző gyümölcse is lesz. Végül szükséges, hogy az időt odaadó és felelősségünk tudatában végzett munkával kihasználjuk, és közben Isten jelenlétét keressük, mert sohasem szabad elfelejtenünk, hogy nagy áron lettünk megváltva, és a Szentlélek templomai vagyunk.

Milyen más tanácsot adhatnék még nektek? Nos, tegyétek mindazt, amit mindig tettek azok a keresztények, akik Krisztust valóban követni akarták, kezdve az elsőkkel, akik Jézus közvetlen közelségét átélhették: legyen rendszeres kapcsolatotok az Úrral az Eucharisztiában, gyermeki áhítattal forduljatok a Szűzanyához, legyetek alázatosak, mértéktartók, fékezzétek meg az érzékeket – nem kell megnézni, amit nem szabad kívánni – mondta Nagy Szent Gergely24, és vezekeljetek.

Azt fogjátok mondani, mindez olyan, mint a keresztény élet összefoglalása. Valóban, a tisztaságot, ami tulajdonképpen a szeretet, nem lehet elválasztani hitünk lényegétől: a szeretettől, ahogy mindig újból beleszeretünk Istenbe. Istenbe, aki megteremtett és megváltott minket, aki mindig megfogja a kezünket, akkor is, ha ez sokszor nem is tudatosodik bennünk. Nem tud cserbenhagyni bennünket: Sion azt mondta: „Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.” Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán?Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad25. Nem töltenek el titeket örömmel ezek a szavak?

Azt szoktam mondani, három dolog van, ami nekünk a földön örömöt szerez, és a mennyei örök boldogságra vezet: az erős, gyöngéden érző, örömteli és tántoríthatatlan hűség a hithez, a hivatáshoz, amelyet kaptunk és a tisztasághoz. Csak az marad az útmenti tövises bozótba gabalyodva – a gőgbe és az érzékiségbe – aki azt akarja; és ha nem változik meg, boldogtalan marad, mert hátat fordított Krisztus szeretetének.

Hadd mondjam újból nyomatékosan: mindannyian tele vagyunk gyarlóságokkal. De nyomorúságainknak soha nem szabad soha elválasztania Isten szeretetétől. Vegyünk inkább magunkra ezt a Szeretetet, és meneküljünk az isteni jósághoz, öltsük azt magunkra, mint a régi lovagok a páncéljukat. Az a bizonyos: Ecce ego, quia vocasti me26 – itt vagyok, hiszen te hívtál engem, a mi védőpajzsunk. Nem szabad Istentől eltávolodnunk, mert tudjuk, hogy törékenyek vagyunk, mint az agyagedény; inkább küzdenünk kell nyomorúságaink ellen, mivel Isten bízik bennünk.

Hogyan fogjuk nyomorultságainkat legyőzni? Ismétlem még egyszer, mert ez igen fontos: alázatossággal és őszinteséggel a lelkivezetésben és a gyónás szentségében. Menjetek azokhoz, akik lelketeket vezetik és nyissátok meg nekik szíveteket. Ne zárkózzatok be, mert ha a „néma ördög” megszáll, nehezen szabadultok meg tőle.

Bocsássátok meg erősködésemet, de feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy lelketekbe mintegy tüzes vassal égessétek bele: az alázat és – ennek közvetlen következménye – az őszinteség hoz magával minden más eszközt, és a győzelemnek alapvető feltétele. Ha a néma ördög egy lélekbe belopózik, megront mindent. De ha kidobják azonnal, minden jóra fordul: boldogok vagyunk és rendezetten folyik életünk. Éppen ezért legyünk egészen vadul őszinték, emellett persze jólneveltek is.

Egy dolgot szeretnék, hogy világos legyen: nem annyira a szív és a test miatt aggódom, hanem az önteltség miatt. Legyetek alázatosak! Ha úgy vélitek, hogy igazatok van, még igen messze vagytok tőle. Fogadjátok a lelkivezetést nyitott szívvel, ne zárjátok be, mert különben, – ismétlem – behatol a néma ördög, és nehéz őt kiűzni.

Emlékeztek-e arra a szegény ördögtől megszállottra, akit a tanítványok nem tudtak meggyógyítani? Csak az Úr volt erre képes, ima és böjt által. És a Mester három csodát vitt végbe ezzel. Először: a boldogtalan ember ismét hallott, mert amíg a néma ördög uralkodik rajta, a lélek nem akar hallani, másodszor: elkezdett beszélni; harmadszor: az ördög elhagyta szegényt.

Azt tegyétek le a gyóntató elé legelőször, amit legszívesebben el szeretnétek rejteni. Takarodjon a néma ördög! Különben úgy jártok majd, mint egy lavinával: egy apróságból, ha elég sokáig gurítják ide-oda, óriási labda lesz, amelybe be vagytok zárva. De minek? Nyissátok ki a szíveteket! Ha őszinték vagytok, biztosítalak titeket, rátaláltok arra a boldogságra, amelyet az ad, hogy hűségesek vagytok keresztény utatokhoz. Világosság és egyszerűség kell okvetlenül. Lelkünket szélesre kell kitárnunk, hogy Isten napja és minden szeretet legnagyobbja behatolhasson.

A hiányos őszinteséget nem mindig rosszakarat okozza. Néha egy lelkiismereti tévedés is lehet a háttere. Egyes emberek lelkiismeretüket úgy alakították – torzították el, hogy hallgatásukat és az egyszerűség hiányát tartják helyesnek: azt hiszik, hogy jobb nem szólni. Ez még képzett emberekkel is előfordul, akiknek tudomásuk van Isten és a vallás létezéséről. Talán éppen ezért vannak meggyőződve arról, hogy jobb hallgatni. De tévednek. Mindig szükséges az őszinteség. Itt nincs semmilyen jó kifogás. Befejezzük ezt a beszélgetést, amely számunkra – számodra és számomra – az Atyához való imádság ideje volt, és kérjük kegyelmét, hogy örömteli igenléssel valósítsuk meg a tisztaság keresztény erényét.

Kérjük ezt Szűz Mária közbenjárásával is, aki a szeplőtelen tisztaság. Hozzá – tota pulchra! – fordulunk, és emellett követni fogjuk azt a tanácsot, amelyet sok évvel ezelőtt adtam azoknak, akik nyugtalankodtak napi küzdelmükben, amikor az alázatosság, a tisztaság, az őszinteség, az öröm és nagylelkűség erényéért harcoltak: Úgy tűnik, hogy életed minden bűne ismét feltámad. Ne veszítsd el bátorságodat. Éppen ellenkezőleg: kiálts Anyádhoz, Szűz Máriához gyermeki hittel és bizalommal. Ő megszerzi lelked nyugalmát27.