Pontlista

Máté evangéliumának huszonötödik fejezetében ezt olvassuk: Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos (Mt 25, 1-2). Az evangélium beszámol arról, hogy az okosok kihasználták az időt. Előrelátóan magukkal hozták a szükséges olajat, és készen várják a hívást, hogy itt az idő. Itt a vőlegény, gyertek ki elébe! (Mt 25, 6) Akkor meggyújtják lámpájukat, és örömmel sietnek eléje.

El fog jönni az a nap, amely nekünk az utolsó lesz. Nem félünk tőle, mert Isten kegyelmébe vetett szilárd bizalommal mostantól fogva készen állunk, hogy égő lámpákkal menjünk az Úr elé, készen az odaadásra, erős lélekkel, kis dolgokban megnyilvánuló szeretettel. Hiszen a mennyei nagy ünnep vár. Mi vagyunk, szeretett testvéreim, a vendégek az Ige menyegzőjén, mi, akik az Egyházban a hit birtokában vagyunk, a Szentírással tápláljuk magunkat, és ujjongva örülünk annak, hogy Isten kapcsolatban van az Egyházzal. Kérlek titeket, vegyétek fontolóra, lakodalmi ruhában jöttetek-e erre a menyegzőre, vizsgáljátok teljes komolysággal gondolataitokat és törekvéseiteket (Nagy Szt. Gergely, Homiliae in Evangelia, 38, 11 (PL 76, 1289)). Biztosítalak titeket, – és magamnak is ezt mondom – hogy ezt a lakodalmas ruhát abból az istenszeretetből szövik, amelyet a legjelentéktelenebb feladatokban is életünkké tettünk. Mert az apróságokat, a látszatra semmitmondó mozdulatot is észrevenni a szeretők szokása.

Vegyük föl újra a példabeszéd fonalát. Mit tesznek a balga szüzek? Miután hallották a kiáltást, fölkészülnek a vőlegény fogadására; elmennek olajat venni. De ez az elhatározásuk nagyon későn támadt: mialatt úton voltak, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk!! (Mt 25, 10-11). Nem mintha egészen tétlenek lettek volna, valamit megpróbáltak... És mégis megkapták a kemény választ: nem ismerlek benneteket (Mt 25, 12). Nem tudtak, vagy nem akartak a szükséges buzgósággal fölkészülni, elmulasztottak előre gondoskodni róla, nem vettek idejében olajat. Hiányzott belőlük az odaadás, hogy megtegyék azt a keveset, amit rájuk bíztak. Sok idejük volt, de nem használták ki.

Vizsgáljuk meg bátran életünket. Miért nincs néhány percünk, ami még ahhoz kellene, hogy munkánkat, megszentelődésünk eszközét szeretettel befejezzük? Miért hanyagoljuk el kötelességeinket a családban? Miért imádkozunk, vagy hallgatunk misét olyan sietősen? Miért hiányzik belőlünk a nyugalom és türelem, amikor állapotbeli kötelességeinkről van szó, és miért időzünk oly sokat bogaras ötleteinknél? Azt mondhatnátok, ezek csekélységek. Igen, valóban, de ezek a csekélységek alkotják az olajat, a mi olajunkat, ami táplálja a lángot, és amitől kigyullad a fény.