Pontlista

Lelkierő, higgadtság, türelem, nagylelkűség

Néhány természetes erényt szeretnénk most jobban megvizsgálni. Miközben én beszélek, próbáljatok az Úrral személyes párbeszédet folytatni, kérjetek tőle segítséget, hogy mélyebben elmerülhessünk emberré válásának titkába, és így sikerüljön minden ember számára tanúsítanunk, hogy Ő azért jött el, hogy megváltson bennünket.

Egyetlen ember életútja sem könnyű, a keresztényé se. Vannak időszakok, amikor úgy tűnik, minden elképzeléseink szerint megy, de ezek a szakaszok meglehetősen rövidek. Az élet azt jelenti, hogy nehézségekkel kell megküzdenünk, hogy szívünk örömöt és bánatot egyaránt átél; és mindezek által nagyobb lelkierőre teszünk szert, türelmesebbek, nagylelkűbbek és higgadtabbak leszünk.

Erős az, aki állhatatosan lelkiismerete szerint cselekszik; aki cselekedeteinek értékét nem egyéni érdekei szerint ítéli meg, hanem aszerint, hogy azok másoknak mennyire szolgálnak. Az erős néha szenved, de kitartó, talán sírni fog, de könnyei nem rendítik meg, lehet, hogy erős ellenállásba ütközik, de nem hajlik meg. Emlékezzetek a Makkabeusok könyvéből való példára, az agg Lázárra, aki inkább választja a halált, semmint, hogy Isten törvényét megszegje: Ezért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz. Készséggel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak (2Mak 6, 27-28).

A mai mise olvasmánya Dánielt mutatja be, akit éhező oroszlánok vesznek körül. Nem vagyok pesszimista, nincs kedvemre a régi szép idők emlegetése, hiszen minden időszaknak megvan a jó és a rossz oldala, de arra kellett gondolnom, hogy manapság is sok kószáló oroszlán van, és nekünk ebben a környezetben kell élnünk. Vannak oroszlánok, amelyek azt keresik, kit falhatnak fel: tamquam leo rugiens circuit quaerens quem devoret25.

Hogyan szabadulhatunk meg a vadállatoktól? Velünk valószínűleg nem az történik, ami Dániellel. Nem vágyom túlzottan csodákra, de Isten tékozló nagyságát csodálatosnak találom. Könnyű lett volna a próféta éhségét csillapítani, vagy ételt tenni elé, de Isten nem így járt el. Inkább egy másik prófétát helyezett oda csodálatos módon Judeából, Habakukot, hogy Dánielnek ételt vigyen. Isten nagy csodát akart tenni, mert Dániel nem valamilyen lényegtelen okból került az oroszlánbarlangba, hanem azoknak az ördögi cinkosoknak igazságtalansága következtében, akik őrá, az istenszolgálóra és bálványrombolóra le akartak sújtani.

Nekünk is le kell rombolnunk bálványokat, de nem feltűnő csodatettekkel, hanem átlagos keresztény módon megélt mindennapokkal, a béke és öröm magvetésével: az értetlenség, igazságtalanság, tudatlanság bálványait és az Istennek hátat fordító ember butaságát.

Ne aggodalmaskodjatok, ne féljetek a bajoktól, még akkor sem, ha a körülmények, amelyek között dolgoznotok kell, visszariasztóak, talán rosszabbak, mint Dániel esetében az éhes ragadozók barlangjában. Isten karja most is olyan hatalmas, mint egykor, és ha szükséges lenne, csodát is tenne. Maradjatok hűségesek! Legyen bennetek szerető, tudatos, örömteli hűség Krisztus tanításai iránt! És legyetek meggyőződve arról, hogy a mostani idők nem rosszabbak a régieknél, és hogy az Úr mindig ugyanaz marad!

Ismertem egy öreg papot, aki nevetve mondta magáról: mindig nyugodt vagyok, teljesen nyugodt. Így legyen ez velünk is: a világban, éhes oroszlánoktól körülvéve, és mégis teljes békében és nyugodtan, szeretetben, hitben és reményben, és anélkül, hogy valaha is elfelejtenénk, hogy az Úr sokszorosan csodát tesz, ha szükséges.

Ne törődjetek azzal, ha azt halljátok, hogy azok az emberek, akik meg akarják élni az alázatosságot, gátlásosak, vagy mindig szomorúak. A tudat, hogy összetört és ismét összerakott cserépedény vagyunk éppen az öröm állandó forrása, mert ez azt jelenti, hogy Isten előtti csekélységünket gyermekeiként ismerjük el. Lehet-e annak az embernek az öröménél mélyebb örömöt elképzelni, aki, bár szegény és gyenge, de Isten gyermekének tudja magát? Mi tesz bennünket, embereket szomorúvá? Hogy földi életünk nem felel meg személyes elvárásainknak, vagy mert akadályok merülnek fel, amelyek kívánságaink kielégítését lehetetlenné teszik, vagy megnehezítik.

Ha azonban a lélek befogadja magába az istengyermekség természetfölötti valóságát, mindez elmarad. Ha Isten velünk, ki ellenünk?33 Ismételten azt kell mondanom: hagyjuk meg a szomorúságot azoknak, akik az istengyermekségükről semmit sem akarnak tudni.

Fejezzük be két kéréssel, amelyet a mai liturgiában találunk, és amit mi szívünkből és szavainkkal nyílvesszőként szeretnénk az égbe röpíteni: Add mindenható Isten, hogy mi az isteni titkok állandó követésével méltóvá váljunk arra, hogy az égi adományokhoz közelebb jussunk34. És: Add meg Urunk, kérünk Téged, hogy kitartóan szolgáljuk akaratodat35. Szolgálat, gyermekeim szolgálat: ezt kell tennünk! Mindenki szolgájává válni, hogy ezáltal napjainkban a hívő nép érdemben és számban növekedjen36.

Nem kizárt, hogy már az út elején sűrű porfelhőbe keveredünk, és szentté válásunk ellenségei – hatalmukkal visszaélve – oly heves és ravaszul kieszelt pszichológiai terrort zúdítanak ránk, hogy még azokat is magukkal sodorják az általuk kijelölt nevetséges úton, akik hosszú ideig értelmesen és tisztességesen viselkedtek. Bár hangjuk úgy cseng, mint egy törött harangé, amelyet rossz fémből öntöttek, és nem úgy, mint a pásztor hívogató füttyszava, lealacsonyítják a szót, amely Isten egyik legszebb ajándéka az embereknek, csodálatos adomány, amely arra hivatott, hogy a szeretet, valamint az Úrral és teremtményeivel való barátság magasztos gondolatait fejezze ki. Így érthetővé válik, miért mondja Szent Jakab, hogy a nyelv „a gonoszság világa”11. Rengeteg kárt tehet hazugsággal, rágalmazással, megszégyenítéssel, csalással, sértéssel, rosszindulatú célzásokkal.

Azt azonban ne felejtsétek el, hogy aki Jézus mellett van, az bizonyosan találkozik az ő keresztjével. Amikor ráhagyatkozunk Istenre, ő gyakran megengedi, hogy megtapasztaljuk a fájdalmat, a magányt, a nehézségeket, megengedi, hogy rágalmazzanak minket, rossz hírünket keltsék, és gúny tárgyává váljunk kívül s belül, mert saját képére és hasonlatosságára akar alakítani minket, ezért megengedi azt is, hogy bolondnak és ostobának hívjanak bennünket.

Ez alkalom arra, hogy szeressük a passzív önmegtagadást, amely akkor talál meg minket – rejtve vagy éppen nyíltan és arcátlanul –, amikor legkevésbé várjuk. A farkasoknak szánt kövek a juhokat találják el: Krisztus követői saját bőrükön tapasztalják meg, hogy akiknek szeretniük kellene őket, bizalmatlanul, ellenségesen, gyanakvóan vagy esetleg gyűlölettel viseltetnek irántuk. Kételkedve néznek rájuk, mintha hazugok volnának, mert nem tudják elhinni, hogy létezhet személyes kapcsolat Istennel, valódi lelki élet. Ugyanakkor az ateistákkal és a közömbösökkel – akik rendszerint arcátlanok és szégyentelenek – kedvesen és megértően viselkednek.

Az Úr talán megengedi, hogy tanítványait olyan személyes sértésekkel támadják, amelyek a támadónak nem válnak dicséretére, vagy közhelyek céltáblájává váljanak, amelyek egy kiterjedt hazug propaganda elfogult és bűnös gyümölcsei, hiszen a jó ízlés és a tisztesség nem mindenkinek erőssége.

Nincs semmi csodálkoznivaló azon, ha akár vitatható teológiai irányzatok és a laza, korlátoktól mentes erkölcs képviselői, akár azok, akik személyes szeszélyeiket követve, a hippikre jellemző fegyelemmel és felelőtlen vezetéssel párosulva kétes liturgiát végeznek, irigységet, gyanút, hamis vádakat, sértéseket, bántalmazást, megalázó viselkedést, szóbeszédet és mindenféle zaklatást szítanak azokkal szemben, aki nem tesznek mást, mint Jézus Krisztusról beszélnek.

Így alakítja Jézus a követőinek lelkét, miközben belső derűvel és örömmel ajándékozza meg őket, mert nagyon jól tudják, hogy az ördög száz hazugságból sem tud egyetlen igazságot gyártani, és az Úr lelkükbe vési azt a meggyőződést, hogy akkor lesz könnyű az életük, amikor elhatározzák, hogy nem akarnak könnyen élni.