Pontlista

Igazságosság, szabadságszeretet és az igazság szeretete

Még gyermek voltam, amint fülem volt a hallásra, hogy a Szentírás nyelvezetét használjam29, mikor már hallottam véleményeket és ellenvéleményeket a szociális kérdésről. Szó sincs tehát rendkívüli dologról, régi, mindig is létező téma. Abban a pillanatban jelenhetett meg, amikor az emberek társulni kezdtek, és észrevehetővé vált az életkor, értelem, munkateljesítmény, érdekek vagy a személyiségek különbözősége.

Nem tudom, elkerülhető-e, hogy a társadalomnak osztályai legyenek. Nem is az én dolgom, hogy ilyen témákról tárgyaljak, főként nem ebben a kápolnában, ahol azért jöttünk össze, hogy Istenről beszéljünk – soha életemben nem szeretnék másról beszélni, – és hogy vele beszélgessünk.

Gondolkodjatok úgy, ahogy akartok mindarról, amit az isteni gondviselés a nézetek szabad küzdelmére bízott. Én azonban Jézus Krisztus papja vagyok, és ezért általánosabb szempontból kell fölhívnom a figyelmeteket arra, hogy sohasem szabad felhagynunk az igazságosságért való munkálkodással, még ha hősiességet kíván is.

Mivel tudjuk, hogy Krisztus szerezte meg nekünk a szabadságot30, kötelességünk, hogy minden egyes ember személyes szabadságát védjük. Ha nem így tennénk, milyen jogon követelnénk meg ezt a magunk számára? Az igazságot is terjesztenünk kell, mivel veritas liberabit vos31, az igazság szabaddá tesz bennünket, a tudatlanság viszont rabszolgává. Támogatnunk kell minden ember élethez való jogát, az emberhez méltó élethez szükséges dolgokhoz való jogot, a munkához, és pihenéshez, állapotának megválasztásához, családalapításhoz, gyermekek neveléséhez való jogot, betegségben és idős korban az emberi méltósághoz való jogot, a kulturális javakhoz, más állampolgárokkal törvényes célokért való szabad egyesülés jogát – mindenek előtt pedig minden embernek azt a jogát, hogy teljesen szabadon megismerhesse Istent és szerethesse, mert egy helyesen képzett lelkiismeret mindenben fölfedezi a Teremtő kezenyomát.

Ezért nagyon fontos, hogy hangsúlyozzuk a marxizmus és a keresztény hit öszeférhetetlenségét. Ezzel én nem politikai tant hirdetek, hanem csupán azt ismétlem, amit az Egyház tanít. El lehet-e képzelni valamit, ami a hittel kibékíthetetlenebbül ellentétes, mint egy olyan rendszer, amely Isten szerető jelenlétének a lélekből való eltüntetésére épít? Mondjátok ki jó hangosan, hogy senki ne csukhassa be a fülét: ahhoz, hogy megvalósítsuk az életben az igazságosságot, nincs szükségünk a marxizmusra. Ellenkezőleg, az ilyen súlyos tévedés, amely kizárólag anyagi megoldásokkal félretolja a béke Istenét, csak akadályokat gördít az emberi jólét és az egymás iránti megértés elé. A kereszténység adja meg nekünk a tiszta fényt, amelyben a válasz minden kérdésre láthatóvá válik: elég az, hogy őszintén fáradoztok azon, hogy katolikusok legyetek, non verbo, neque lingua, sed opere et veritate32, nem szavakkal és nyelvvel, hanem tettekkel és igazságban. Mondjátok ki az igazságot mindig, csomagolatlanul, nem törődve félelmekkel, valahányszor alkalom van rá, és ha kell, teremtsétek meg rá az alkalmat.