Pontlista

Lelkierő, higgadtság, türelem, nagylelkűség

Néhány természetes erényt szeretnénk most jobban megvizsgálni. Miközben én beszélek, próbáljatok az Úrral személyes párbeszédet folytatni, kérjetek tőle segítséget, hogy mélyebben elmerülhessünk emberré válásának titkába, és így sikerüljön minden ember számára tanúsítanunk, hogy Ő azért jött el, hogy megváltson bennünket.

Egyetlen ember életútja sem könnyű, a keresztényé se. Vannak időszakok, amikor úgy tűnik, minden elképzeléseink szerint megy, de ezek a szakaszok meglehetősen rövidek. Az élet azt jelenti, hogy nehézségekkel kell megküzdenünk, hogy szívünk örömöt és bánatot egyaránt átél; és mindezek által nagyobb lelkierőre teszünk szert, türelmesebbek, nagylelkűbbek és higgadtabbak leszünk.

Erős az, aki állhatatosan lelkiismerete szerint cselekszik; aki cselekedeteinek értékét nem egyéni érdekei szerint ítéli meg, hanem aszerint, hogy azok másoknak mennyire szolgálnak. Az erős néha szenved, de kitartó, talán sírni fog, de könnyei nem rendítik meg, lehet, hogy erős ellenállásba ütközik, de nem hajlik meg. Emlékezzetek a Makkabeusok könyvéből való példára, az agg Lázárra, aki inkább választja a halált, semmint, hogy Isten törvényét megszegje: Ezért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz. Készséggel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak (2Mak 6, 27-28).

A természetesség és egyszerűség két csodálatos erény, mert fogékonnyá teszik az embert Krisztus üzenetének befogadására. Megfordítva: minden, ami mesterkélt és bonyolult, a folytonos önmagunk körül keringés mintegy falat von körénk, amelyen az Úr hangja nem hatol át. Emlékezzetek rá, hogy Krisztus a farizeusok szemére hányja: körmönfont világban élnek, amelyben a mentából, a kaporból és a köményből adott tized számít, nem pedig a törvény legfontosabb követelményei: az igaz élet és a hűség. Megszűrnek mindent, amit isznak, nehogy átcsússzon rajta egy szúnyog, a tevét pedig lenyelik (Vö. Mt 23, 23-24).

Nem. Nem kell, hogy furcsa vagy idegen legyen valami egy jó ember életében, aki saját hibáján kívül nem ismeri Krisztust, sem pedig a keresztény ember életében. Azok a természetes erények, amelyekről ma elmélkedünk, megmutatják, hogy az viselkedik valóban emberi módon, aki igyekszik igazat mondani, aki méltányos, őszinte, erőslelkű, fegyelmezett, nagyvonalú, higgadt, igazságos, dolgos, türelmes akar lenni. Lehet nehéz erre törekedni, de nincs benne semmi különleges. Csak azok csodálkoznak rajta, akiknek a tekintetét elhomályosítja a gyávaság vagy a puhányság.

Miközben a keresztény ember ezekért az erényekért küzd, lelkét képessé teszi a Szentlélek kegyelmének hatékony befogadására, és így az isteni támogatás megerősíti a természetes jótulajdonságokat. A legszentebb Szentháromság harmadik személye – a lélek édes vendége (Veni Sancte Spiritus szekvencia) – megajándékoz adományaival: bölcsességgel, értelemmel, jó tanáccsal, erősséggel, tudománnyal, jámborsággal, istenfélelemmel (Vö. Iz 11, 2).

Akkor érzi majd az ember az örömöt és békességet (Vö. Gal 5, 22), az örömteli békét, az ujjongást, amely szívünkben elvegyül az öröm természetes erényével. Még ha egyszer úgy éreznénk is, hogy minden összeomlik… semmi sem omlik össze, mert Te Uram, vagy az én erőm (Zsolt 42, 2). Ha Isten lakik lelkünkben, minden más mellékes és múló, bármennyire fontosnak tűnik is: mi azonban Istenben, maradandók vagyunk.

A jámborság adományán keresztül a Szentlélek bizonyosságot ajándékoz nekünk arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. És miért lennénk szomorúak, ha Isten gyermekei vagyunk? A szomorúság az önzés salakja: ha az Úrnak akarunk élni, akkor soha nem leszünk szűkében az örömnek, még akkor sem, amikor hibáinkra és nyomorúságainkra tekintünk. Az öröm lesz jellemző imádságos életünkre és az imádság dicsőítő énekké magasztosul: mert szeretünk és akik szeretnek, azok énekelnek.