Pontlista

Szóbeli és elmélkedő ima

A tevékeny keresztény hit szövetébe ékszerként illeszkednek bele a szóbeli imák: az Istenhez intézett szavak, mint a Miatyánk, az Üdvözlégy Mária, a Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek; vagy a rózsafüzér, amellyel Istent és Szűzanyánkat magasztaljuk; vagy sok más jámbor fohász és imádság, amelyeket keresztény testvéreink régóta mondanak.

Szent Ágoston a 85. zsoltárt – Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap – a következő szavakkal magyarázza: „egész nap” alatt azt értem, „állhatatosan”, „szüntelenül”. Olyan ez, mintha egyetlen ember elérne a világ végéig: hiszen Krisztus tagjai azok, akik így kiáltanak; egyesek már nyugszanak őbenne, mások imádkoznak hozzá a jelenben, és ismét mások, amikor mi már meghaltunk, könyörögni fognak Hozzá, és utánuk ismét mások23. Nem megkapó, ha elképzeljük, hogy részt vehetünk a Teremtő évszázadok óta tartó folyamatos dicséretében? Milyen nagy az ember, ha Isten szeretett teremtményének tudhatja magát, tota die, földi útjának minden pillanatában hozzá fordulva!

Anyánk, Mária számára soha nem szűnünk meg kisgyermekek lenni, mert ő nyitja meg nekünk az utat a mennybe, amely azoknak jut osztályrészül, akik gyermekké válnak.30 Sosem szabad tőle elszakadnunk. És hogyan mutatjuk ki iránta a tiszteletünket? Úgy, hogy keressük a társaságát, beszélünk vele, kimutatjuk a szeretetünket, szívünkben szemléljük földi életének jeleneteit, mesélünk neki a küzdelmeinkről, sikereinkről és kudarcainkról.

Így felfedezzük az Egyház életének mindig is fontos részét képező Mária-imádságok értelmét, mintha először imádkoznánk őket. Mi más az Üdvözlégy Mária vagy az Úrangyala, mint Mária istenanyaságának szeretettel teli dicsérete? A rózsafüzért imádkozva – amelyet soha nem fáradok el ajánlani minden kereszténynek – értelmünkkel és szívünkkel felidézzük Mária csodálatos életének titkait, amelyek egyben hitünk alapvető misztériumai.

Mennyit erősödnének bennünk a természetfeletti erények, ha valódi élő kapcsolatunk lenne Máriával, mennyei Édesanyánkkal! Ne szégyelljünk rövid imákkal, fohászokkal fordulni hozzá napközben – akár csak a szívünkben, szavak nélkül. A keresztény jámborság a rózsafüzérrel együtt imádkozott loretói litániában számos szeretetteljes megszólítást gyűjtött össze. De mindenki szabadon szólíthatja a Szűzanyát másképp, megosztva vele olyan gondolatokat is, amelyeket hangosan sosem mernénk kimondani, mert visszatart a szemérmesség, amelyet ő megért és helyesel.

Befejezésül azt tanácsolom, hogy – ha még nem tetted – igyekezz személyesen megtapasztalni Mária anyai szeretetét. Nem elég tudni, hogy ő anya; nem elég annak tekinteni és anyaként beszélni róla. Mária a te anyád, és te az ő gyermeke vagy. Úgy szeret téged, mintha te lennél az egyetlen gyermeke az egész világon. Fordulj hozzá ennek megfelelően: meséld el neki, hogy mi történik veled, tiszteld őt, szeresd őt. Ha te nem teszed meg, senki sem teszi meg helyetted, olyan jól, mint te.

Biztosíthatlak róla, hogy ha elindulsz ezen az úton, megtapasztalod majd Krisztus minden szeretetét, és az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten szavakkal ki nem fejezhető életének részesévé válsz. Ebből merítesz majd erőt, hogy Isten akaratát mindenestül teljesíteni tudd, és eltölt a vágy, hogy minden ember szolgálatára légy. Olyan keresztény leszel, amilyen lenni szeretnél: a szeretetet és az igazságosságot tettekben megélő, vidám és erős, mások iránt megértő, magaddal szemben azonban szigorú keresztény.

Ilyen hitet akarunk. Forduljunk Szűz Máriához: ő elkísér minket, hogy biztosan és kitartóan haladjunk az úton.

Krisztus legszentebb embersége

Hogyan győzhetjük le ezeket az akadályokat? Hogyan tudjuk megerősíteni az elhatározásunkat, amelyet már most nagyon nehéznek érzünk? Úgy, hogy ihletet merítünk a Legszentebb Szűz, a mi Anyánk példájából, aki széles utat mutat nekünk, amelyen haladva szükségszerűen találkozunk Jézussal.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, a jó utat kell választanunk, Jézus legszentebb emberségének útját. Ezért tanácsolom mindig, hogy olvassunk az Úr kínszenvedéséről szóló könyveket. Ezekben a – valódi jámborsággal teli – könyvekben Isten Fiát találjuk meg, aki hozzánk hasonlóan ember, ugyanakkor valóságos Isten, aki szeret, és vállalja a testi szenvedést, hogy megváltsa a világot.

Gondoljatok például a keresztények életében legmélyebben gyökerező jámborsági gyakorlatok egyikére, a rózsafüzérre. Az Egyház a rózsafüzér titkainak szemlélésére buzdít, hogy Mária örömével, fájdalmával és dicsőségével együtt a gondolatainkba és képzeletünkbe mélyen beleivódjon az Úr csodálatos példája: életének homályba vesző harminc éve, nyilvános tanításának három éve, megalázó kínszenvedése és dicsőséges feltámadása.

Krisztust követni: ez a titok. Oly közelről kísérni őt, hogy vele együtt éljünk, mint az első tizenkettő, annyira közel hozzá, hogy azonosuljunk vele. Ha nem gördítünk akadályt a kegyelem útjába, csakhamar elmondhatjuk, hogy magunkra öltöttük Urunkat, Jézus Krisztust.12 Ekkor viselkedésünk az Urat tükrözi, mint egy tükör. Ha a tükör jó, akkor torzítás és kifigurázás nélkül tükrözi vissza Üdvözítőnk szeretetreméltó arcát, így a többi ember is csodálhatja és követheti őt.