Pontlista

Egy köznapi út

Néhány természetes erényről beszéltünk. Ezek után némelyek talán megkérdezik: az ilyen erényes élet nem jelenti-e azt, hogy az ember elszigetelődik normális környezetétől, elidegenedik a mindennapok világától? Nem! Sehol sincs az megírva, hogy a keresztény embernek el kellene idegenednie a világtól. Urunk, Jézus Krisztus szavaival és tetteivel egyaránt éppen egy olyan erényt dicsért, amely az én szívemhez különösen is közel áll: a természetességet, az egyszerűséget.

Képzeljétek magatok elé, hogyan is lép be Urunk a földi létbe: éppen úgy, mint minden más ember. Gyermek- és ifjúkorát is úgy tölti el egy palesztinai faluban, mint mindenki más. Újból és újból halljuk az elmúlt názáreti hétköznapok visszhangját nyilvános működésének idején: beszél a munkáról, azt akarja, hogy tanítványai kipihenjék magukat (Mk 6, 31), mindenkihez kedves és nem tér ki egyetlen beszélgetés elől sem: kifejezetten tanítványai lelkére köti, hogy engedjék hozzá a kisgyermekeket (Lk 18, 16). Talán saját gyermekkorára emlékezik, amikor egy hasonlatában a piacon játszó gyermekről beszél (Vö. Lk 7, 32).

Mindez talán nem normális, természetes és egyszerű? A hétköznapokat talán nem lehet így élni? Néha azonban úgy megszokják az emberek az egyszerűt, a hétköznapi dolgokat, hogy azután öntudatlanul vonzódnak a feltűnőhöz, a mesterkélt dolgokhoz. Mindenki tapasztalhatta már, amikor egy frissen szakasztott illatos rózsára azt mondják: mintha nem is lenne igazi!

A természetesség és egyszerűség két csodálatos erény, mert fogékonnyá teszik az embert Krisztus üzenetének befogadására. Megfordítva: minden, ami mesterkélt és bonyolult, a folytonos önmagunk körül keringés mintegy falat von körénk, amelyen az Úr hangja nem hatol át. Emlékezzetek rá, hogy Krisztus a farizeusok szemére hányja: körmönfont világban élnek, amelyben a mentából, a kaporból és a köményből adott tized számít, nem pedig a törvény legfontosabb követelményei: az igaz élet és a hűség. Megszűrnek mindent, amit isznak, nehogy átcsússzon rajta egy szúnyog, a tevét pedig lenyelik (Vö. Mt 23, 23-24).

Nem. Nem kell, hogy furcsa vagy idegen legyen valami egy jó ember életében, aki saját hibáján kívül nem ismeri Krisztust, sem pedig a keresztény ember életében. Azok a természetes erények, amelyekről ma elmélkedünk, megmutatják, hogy az viselkedik valóban emberi módon, aki igyekszik igazat mondani, aki méltányos, őszinte, erőslelkű, fegyelmezett, nagyvonalú, higgadt, igazságos, dolgos, türelmes akar lenni. Lehet nehéz erre törekedni, de nincs benne semmi különleges. Csak azok csodálkoznak rajta, akiknek a tekintetét elhomályosítja a gyávaság vagy a puhányság.