Pontlista

Az Atya dolgaiban lenni

Lukács evangéliumában a második fejezet egyik helye segíthet nekünk, hogy ezt a gondolatot befejezzük. Krisztus még gyermek. Mekkora fájdalom lehetett édesanyjának és Szent Józsefnek, mikor útközben hazafelé észrevették, Jézus nincs a rokonok és barátok közt! És mekkora öröm, mikor meglátták messziről, amint tanítja Izrael tanítóit! De figyeljünk csak a Fiú látszólag kemény feleletére, amit édesanyja kérdésére adott! Miért kerestetek engem? 34

Tehát nem volt értelme, hogy keresték? Mennyire egyszerű felelni rá, ha egy lélek megtapasztalja, milyen Jézust elveszíteni és utána megtalálni... Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?35 Nem tudtátok, hogy minden időmet a mennyei Atyának kell szentelnem?

Iubilate Deo. Exultate Deo adiutori nostro20, Ujjongjatok az Istennek; dicsőítsétek Istent, egyetlen segítőnket, Jézust. Ha valaki ezt nem érti meg, fogalma sincs a szeretetről, a bűnről, a nyomorúságról! Én csak egy szegény ember vagyok, de megértem, mit jelent a bűn, a szeretet és a nyomorúság. Tudjátok mit jelent, hogy fölemelnek Isten szívéhez? Megértitek, mi az, hogy egy lélek odaborul az Úr elé, megnyílik lelke legmélyéig és kisírja magát? Én például elpanaszolom az Úrnak, hogy magához vesz embereket, akik még fiatalok, és hosszú évekig szerető szívvel szolgálhattak volna neki. Nem tudom megérteni. De ez csak a bizalom panasza, ugyanis tudom, hogy ha elengedném Atyám kezét, rögtön elbotlanék. Éppen ezért, elfogadva az isteni rendelést hozzáteszem, minden szót megnyomva: Történjék, teljesedjék be, dicsérjük és örökké magasztaljuk az Úr mindenek fölött igazságos és mindenek fölött szeretetreméltó akaratát. Ámen. Ámen.

Ez az Evangélium tanítása szerinti magatartás, a szent agyafúrtság egy fajtája és az apostolkodás hatékonyságának a forrása. Belőle fakad istengyermekségünk szeretete és békéje. Ez együttérzésünk és nyugalmunk útja, amelyen elérjük embertársainkat. Csak így sikerül napjainkat Isten szeretetében befejezni, miután megszenteltük munkánkat és miután kerestük és fölfedeztük a földön Isten dolgainak rejtett boldogságát. A szent elfogulatlanságával fogunk viselkedni, és kerülni fogjuk a felnőttek hamis szégyenérzetét, képmutatását, akik félnek attól, hogy visszatérjenek Atyjukhoz, amikor egy bukásban megtapasztalják esendőségüket.

Az Úrnak a mai Evangéliumban elhangzó köszöntésével fejezem be mondanivalómat: Pax vobis! Békesség veletek! A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat21, az Urat, aki bennünket utunkon Atyánkhoz vezet.

Az igazságosság követelményei Istennel és emberrel szemben

Mélyen bele akarjuk vésni lelkünkbe, hogy ez látszódjon a viselkedésünkön is: első helyen áll az igazságosság Istennel. Ez a próbaköve az igazság éhezésének és szomjazásának23, ez különbözteti meg az igazságosságot attól a kiabálástól, amelynek az alaphangja irigység, elkeseredés, önzés és kapzsiság … Mert ijesztő és szívtelen igazságtalanság megtagadni Teremtőnktől és Megváltónktól az őt megillető hálát mérhetetlenül bőkezű adományai sokaságáért, amely Tőle árad ránk. Ha valóban törekedtek az igazságosságra, gyakran gondoljátok át, mennyire függtök Istentől – mert mid van, amit nem kaptál?24 – és ez mélyebbé teszi a hálát, amit éreztek, és erősebbé vágyatokat, hogy jobban viszonozzátok az Atya határtalan szeretetét.

Kialakul majd így bennetek a gyermeki jámborság, és egyre inkább szívbeli gyöngédséggel közeledtek Istenhez. Ne bizonytalanítson el, ha néhány képmutató azt kérdezi majd, joga van-e rá Istennek, hogy ennyit követeljen. Lépjetek csak fenntartások nélkül Isten elé, engedelmesen, mint az agyag a fazekas kezében25, és mondjátok teljes szívvel: Istenem és mindenem! Te vagy Istenem és mindenem. Ha azután váratlanul kemény csapás ér, például meg nem érdemelten szorult helyzetbe kerülsz mások miatt, képes leszel megújuló örömmel énekelni: Legyen meg, teljesüljön, dicsérjük és magasztaljuk Isten mindennél igazságosabb és mindennél szeretetreméltóbb akaratát. Ámen. Ámen.

Ez az odaadás lángra lobbantja és napról napra fokozza az apostoli buzgalmat, amely másokra is átragad, mert a jó közölni akarja önmagát. Ha szegény emberi természetünk ily közel van Istenhez, nem tudunk mást tenni, mint az egész világon az öröm és béke magvetőinek lenni, mindent elárasztani a Krisztus megsebzett oldalából fakadó megváltó forrás vizével,39 és minden tettünket szeretetből kezdeni el és fejezni be.

Az imént fájdalomról, szenvedésről, könnyekről beszéltem. Nem mondok ellent önmagamnak, ha azt állítom, hogy Krisztus tanítványa, aki szeretettel keresi a Mestert, másképp éli meg a szomorúságot, a gondokat, a megpróbáltatásokat: azok eltűnnek, amint a tanítvány őszintén elfogadja Isten akaratát, és hűséges gyermekként szívesen teljesíti Isten terveit, bár az idegek pattanásig feszülnek, és a szenvedés elviselhetetlennek tűnik.